Combját verdeste az ökle,könnyeit le sem törölte,csak hallgatott.Kérdőn néztem a bolondra,nem hittem el, mert azt mondta:minden halott.Elindultam kora estiFöldön virágot keresni,de egy se volt.Felbúgott a szél, oly búsan,mint sziréna háborúban,és elsodort.

Ha fenyeget földi, égiakarat, hát mindhiába,nekem mindegy feddés, szabály,nehezményezés, vád, határ,azt vésem az életfába,leszünk mi még egymáséi!Háromezer habár véli,arcátlan, vakmerő lélek,nagy tetthez vagyok esetlen,nevetem csak, életembenalázkodjon meg az élet,leszünk…

Gyere, terítsük le az árnyékot!Sima bőrünk a kiszikkadt földre,és vond körénk a békét, ajkadróla durva, rossz szavakat töröld le!Csak csodálkozz, még ne pillants belém,a fákat, az élő tájat bámuld!Szeretném, ha felednéd, hogy halunkés a mások más szíve elárult.Hajoljunk…

Az a hibám a kedvenc hibám,hogy az égnél, ami csillagvidám,a lánynál, aki rajongva szeret,különbet sohase költhetek!

Ha a fészekalj gólya szárnyát próbálja,ha a naplementéből egy perc van hátra,hogyha az udvar megárad: zümmög, rózsáll,ha gyors a cérna a szép ruhát varrónál,ha fel a sárról sárga s kék lepke röppen,ha elfordul a kulcs a kapuőrökben,ha csókját veszik soknak, nem többet…

Itt állsz előttem fehérben.Mindjárt felém nyújtod kezed,mindjárt megszorítjuk egymáskezét, és fölkelek.Itt állsz előttem fehérben.Mindjárt feléd nyújtom kezem,mindjárt visszahúzom lassan,szomorú üresen.

Búzával behúzott téglalap,fürjbeszédű, sárga földdarab.Gally az irtás gazörvényében,három szálfa maradt csak épen.Forgatag, nyüzsgés: bábeli kép,hirdetőtáblák, hamis igék.Hosszú viskók, bús plebejushad,három templom három hazugnak.Ha domború melled a mázsa,benned a…

            Jöjj. Nem kiáltok, csak suttogom.             Mert jöttél, s azon kívül, hogy jóleső felejtés pólyálta be búmat-bajomat; hogy megbutultam: meg nem tudtam volna mondani, hányadik esztendőt írjuk, milyen nap van, s mióta vagyok itt; hogy bizony a…

Csapdába ejtette lélegzetünket,ő váltott lelkeken iramodik tova,és a szél, amely sikít a nyomában:a Tajgetosz, Hiroshima, a Golgota.

Már nem is részegít, csak sorvaszt,s azzal a tudattal iszom, hogy amúgy is az elszertülésútját járja minden a Mindenségben.Te is tudod, hogy megöl - és iszol.Hívni a halált az életöröm.Már veled sem feledtet,de kell a kezedbeaz üveg nyaka, a pohár szorítása.Nézd, húsz éves…

Most valósul. Tenyeredben vetettbarázdákba már ülteti.Fogad mögé ékeld a nyelvedet,várásod legyen néma, ünnepi.Ős bűbáj-ábrákkal megjelöltek,hajadba szalagot fontak,felnyittatott homlokod a földnek,tarkód a Napnak, lágyad a Holdnak.Most valósul. Csönd - ne bántsd a…

A fatetők felgyúltak ugyan,s kibomlott a síki színözön,ki mézet árult a kapuban,más szőlőt metszett a lágy löszön,s én gondoltam a promenádra,hogy szerelmespárok járnak ott,s az aranyért gépkarmok vájtatelér csak szent szivárványt adott,s megint kenyerebb lett a kalász,egy…

Csak szív, csak szív, csak szív, öklömnyi,a szándék - egész embert ölni,a káröröm, valahány naponmásokban is reng a fájdalom.A csendes, loppal járó tolvaj,mert egy igaz törvény van: koplal;borús remete, megcsömörlött,a letaszított hit: az ördög.A félkísértet, sápadt,…

Akarom, fogadom bármilyen erősen,hogy összetartom, ami szerte igyekszik,újra meg újra egybegyűjtöm a semmit,s a világ, szép világ, mind messzebbre tőlem.Kik a cselszövők - de ők is ellebegnek -,a zűrzavart mely alávalók igenlik?!Hazám, eszmém, bizalmam szerte igyekszik,nem látom…

Szépség, koronánk a tiéd ma.Anyám a nyugágyon szendereg,s aranyrögöt köhögnek vézna,álmélkodó szegényemberek.Romlás, holnap te ülsz a trónra.Uralkodsz, s nekem nem lesz anyám,maradékunk süketen rójaútjait a kráterek falán.Holnapután király én leszek.A sírok száját…

Egy perce volt, csak egy perce.Azt hittem, hogy itt pihensz te,mindennapi fáradalmakmosolyod alá ragadtak,s itt találtál szelíd, lomhalétezésre, nyugalomra,itt pihensz te, itt mellettem,s két kiszolgáltatott testentáncolnak a néma árnyak,szél lendítette faágak.Éreztem a…

Szeretném azt hinni,hogy amit írok, érték,mert szívből szoktam írni,bár sohase kérték.Egyre csökken csak a lépték,kiveszik sok-sok érték,a gyökereket rég kitépték,azt is csak a szarhoz mértékmindig, amit vetettema papírra, magamból etettema sok önző kutyát,akik nem is…

Tudom én is jól, hogy nem vagyok szent, deMégis bűnösebb az, aki kívül szende,De valójában egy elmebeteg állat,És akármikor a gyilkosoddá válhat,Nem mondom azt, hogy jobb vagyok bárkinél,Ahogy akar, mindenki úgy ítél,Nevezhettek bár szépnek vagy szarnak,És azt se bánom, ha…

Sárban és mocsokban,Gyűlölettel tele,Fekszik elkeseredve,A szíve haraggal tele.Megölne mindenkit,Aki miatt itt van,Akik miatt fekszikA sárban és mocsokban.Mocsok, sár és fekália,Nincs itt már mit csinálnia,Nem érdemes felállnia,Mert feküdhet is vissza.A sárba, a mocsokba;Mint egy…

A gyertya lángja elaluszik,Ha elfogy a viasz s a kanóc;A tűz lángja is kialuszik,Hogyha elhamvad a góc.De várhat rám bárhol bármi rossz,Ezer akadály, ezernyi kétely,Lelkem tüze örökkön lobog,Telve bár sebbel s fekéllyel.Hisz azért lettünk, hogy tegyünk valamit.Hogy értelme…

Nem az az okos ember, akiHuszonéves koráig tanul,Nem is az a jó,Aki lapul szótlanul;Aki Valaki lenni Akar,Az lesz is valaki.Talán kirekeszti a társadalom,De mindig szót kér az, akiMajd egyszer mégis lesz valaki.Talán hosszú és göröngyös az útja,És vállát a tudás terhe…

Nem láthattam soha,de látni akarom!Nem védhettem soha,de óvni akarom!Nem mondhattam soha,hogy ez az én hazám- kinek mondtam volna? -de bizony mondanám.Nem éreztem soha,hogy jó magyarnak lenni,csonka darab földetnem tudok szeretni!Nem gondoltam soha,mi lett volna, ha...csak a szívem…

Most múlt fél hét.Őszi reggel. Szürke folt az ég,szemeim is lehunynám még,de nem tehetem.Én már a vasparipát tekerem.A hidegtől könnyes a szemem,de azért az ügyére veszemezt a gyönyörű világot.A tej-színű ködöt,a miliom virágot.Messze távolban a Kőszegi-hegyet.Az…

Tartott a két karom csöppnyi gyermeket,vetettem koporsófedélre föld rögét,néha rám találtak a kegyetlenek,és néha bizony az én lelkem volt sötét.Ember, ki most jössz, lásd a markom űrjét:én már visszaadtam minden kedves holmit.Én kiálthatom, hogy nincs nagyszerűség,már…

Körültem annyit fecsegnek,s tudod, hogy vágyom a csendet,butaságnak mérnek hangot,s ifjan őrülök, elaggok.Időm nincsen írni verset,nincs, hogy az erdőbe menjek,s tudod, mindenem a tollam,kóborolva boldog voltam.Meg akarnak semmisítni,arcom merev, hideg, síri,s hogy hát sokáig ne…