Ha találkozunk valahol,
s lelkeden át homály oson,
ha nem jó látnod, nem öröm...
belenyugszom, eltávozom.
Ha megszólsz, ha becsmérelsz is,
s életem csak bánat, sóhaj,
ne félj, büszke vállaidat
nem terhelem ártó szóval.
Tégy végtelenül szegénnyé,
s én elfelejtem lopásod.
Emlékszem, hogy szerettelek,
s mindannyiszor megbocsátok.