Kivetett Kín lettem, megszaggatott Hazában,
szentek és bölcsek Temetőjében.
Én mindig megbuktam,
elzüllött Pannóniában,
el is búsultam;
a kín fogantatott Szegényektől,
született bűn-kár Igától;
reszketek orom-súly sirámok alatt,
mit veszíthetnék: szenny harc és becstelenség.
Halál szállt a dombokra,
hármas halom nem látszik a hódoltak közül;
örvend a renyhe,
hazug egyházak férgei fején borostyán;
mostan közel a balság, ellöknek s megfojtanak.
Hiszek eltévedten.
Hiszem a kaotikus agyat, gyermeklázat,
az Ősök Örökségét,
a szüzek sóvárgását,
és a végül eljött rövid életet.
Számítok egyenlő társakra,
de bármilyen úrra?
Rá nem.