Hallgassák meg e pohárköszöntőt,
kik jelen vannak, sok napon jelen
körülöttem: a kölykök, a költők,
hallgassák meg e nyári éjjelen!

Hegyezzék a fülüket szavamra,
melyet méltó tisztelettel ejtek,
a felső osztályok, s mind a barna,
zömök munkás, ki ide sereglett!

Lámpafényben fordítsátok hozzám
figyelmeteket, jó ismerősök!
Te vátesz, kinek földed Oroszlány,
te író, ki rezideálsz Győrött!

Művészetkedvelők s clairvoyantok,
a világot furcsálló barátok!
Hó abroszra fektetem a lantot,
s mily dalba? Bús mondókába vágok.

Illő ünnepélyességgel mondom,
míg hangomba szomorúság vegyül:
végignézek e népes porondon
utoljára, s ő nincs itt egyedül.

Emelem hát poharam a Nőre,
távol maradt Kellemedre, Hanna,
s mert még most is álmodok felőle:
az egy Megvalósíthatatlanra.

Sorokmajor, Vaskeresztes, 2012. aug. 25-29.