Csak bolyongok. Káin lobban,
bennem ő haragja gerjed,
óh, miért, hisz megtiltottam?!
Ma sem gyakorolsz kegyelmet.

Lélekhangom rekedt ének,
gyónó, gyászos jeremiád,
a vaksors dőre kedvének
dárdáját rajtam veri át.

Jaj, te, szegény akaratom,
meghátrálsz, megtorpansz, inogsz,
s homály éjé a hatalom:
ünnepemen sincs ekvinox.

Szívem bús, sötét, szúrt is ám
a békétlen huszadikon!
Húsz esztendeje szült anyám,
s levezekelte, le bizony.

Testvér, születésnapom van,
s tán egy percig pálmalombok
vesznek körül - és ha lobban
Káin, mim lesz?! Csak bolyongok.