Hajad sötétlő zuhatag,
simítja szép válladat,
vallom, ha vallani szabad,
gyönyörű, az éj virága vagy.
S melyben lélek lettél, az alak:
forrongó isteni munka.
Mikor hozzám beszélsz, hogy halljalak,
véremet lassítom. Zúgna.
Szemedben
a hajnalcsillag ragyogása.
S nem minden ez, mit benned megszerettem,
Sára.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
