Mikor azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mind ezt a hatalmat, és ezeknek ditsőségeket: mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom adni. Azért ha te imádándasz engem, mind ezek tiéid lésznek. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozzál el én tőlem Sátán…
Szentírás
Mikor azután felvitte őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki a föld minden országát egy szempillantásban. És mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat, és ezeknek dicsőségét: mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom adni. Azért ha te imádni fogsz engem, mindez a tiéd lesz. Felelt pedig a féreg, mondta neki: Elfogadom ajánlatodat, Sátán…
Szentségtelenek Írása
Előbb furkóval ölt, majd vassal: kardvassal, dárda- és nyílheggyel, tűzzel is ölt, ágyúval, puskával, azután gránáttal, gázzal, ne felejtsem: kötéllel is, s ki képes elősorolni a gyilkolás ezer meg ezer nemét, melyeket kigondolt, mert azt mondta egykor: „Elfogadom ajánlatodat, Sátán”? Most tömegmészárló atombombákkal fegyverkezik, övé a föld minden országa, a hatalom és a dicsőség.
Igent mondott a kísértőnek, hallani akarta a népek ajkáról rebegni a szózatot, hogy ő az úr fölöttük. Ármánykodásai nem érik végüket, irtóztató buzgólkodásai szüntelen folynak.
Voltak csöpp tekintélyek, akik kis létszámú csoportok vezéreiként fungáltak, s ez nem volt elég nekik, a parancsnoklás édessége, a becsben tartottság nagyszerűsége megrészegítette őket, s később vagy sok-sok lélek megrontóivá váltak, vagy nem szélesíthették hatókörüket, s elsorvadtak a beteljesítetlen tervek hálójában.
Oda se hallgattam, amikor megkörnyékezett. Elkésett a csábító. Addigra már körülnéztem – nemcsak a nagy magas hegyen, hanem az Alpokalja dimbes-dombos vidékén is, és sok szénaillatú laposon –, rám szálltak a lepkék, fogtam az erdők madarait mutató- és középső ujjam között; addigra már felkapaszkodtam más magas helyekre, és beláttam városok házrengetegeit, falvak utcáit, tetőit. Addigra már tudtam, hogy mindez az enyém, hogy nékem adatott a gyönyörködés. Enyém a Nap, a Hold, minden táj, melyet bejárok, a savító[1], melyből lélegzetem veszem; enyém a vetett ágy szépsége, a pohár víz enyhe és az elköltött vacsora öröme. Enyém a munka öröme.
Addigra már remek barátokkal szorítottam kezet, akik azt a felfedezést tették, hogy mind ugyanezek az övék. Akik szintolyan jól tudták, hogy akkor vesztegetjük el gazdagságunkat, ha folyton-folyvást a reánk váró próbatételeken legeltetjük lelki szemeinket, melyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy céljaink elérjük. Az élet a meglévővel, a pillanattal, amelyben testi valónk tartózkodik, értékes ajándékot nyújt át. Ha céljaink ismerjük, minden körülmény azon fog fáradozni, hogy ezeket, melyek nem lehetnek meg egyszerre, valóra váltsa. A most idejében pedig így tudunk figyelni a szépre és a szeretetre.
Enyém a vadrózsa is. A női nem millió megunhatatlan bája. S itt ne illessük a legbensőségesebb érintkezéseket, hanem eszméljünk rá, mily sokat ér bárki idegen lány mosolygása, egy asszony elragadtatása! Vagy anyánk féltő szava!
Enyém és mindazoké ez az özönnyi kincs, akik hinni tudnak abban, hogy övék az élet – akkor is, ha senkivel nem kötöttek paktumot, s nem vették meg becsület árán. Mikor ott álltam a szédítő magasságokba törő vaslajtorja legfelső fokán, melyet rángatott a szél, s ámuldoztam a lent elterülő táj színeit, árnyait és mozgásait látva, senki sem súgta bujtogatón a fülembe: neked adom… Szerettem nézni, ezért az enyém volt.
De így felelt a féreg a Sátánnak: „Elfogadom ajánlatodat”. S nem marad semmi fenn-dobogó szívvel tisztelt tulajdonomból, ha úgy dönt, hogy aláhullajt az égből egy fütyülő, nagy bombát. A féreg nem tudott hinni abban, hogy övé az élet, s most játékszere a halál. A föld minden országában.
Sorokmajor, 2012. szept. 6-7.