A kezdet kezdetén minden képlékeny volt és sejtelmes, senki sem álmodott nagyot, senki sem tudta, hogy ez lesz.   Rendezetlen kavargásban nem öltött rögtön alakot, hogy nem tűnt fel, nem számított, voltak, voltak olyan napok.   Kezdetben nem hordott jelet, ami…

Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak, az ötéves évfordulóra.   Hirtelen, egyszer csak a másik csodás volta magával ragad. Minden, de minden ott kezdődik, egy gondolattal: „Választalak.”   Az első olyan pillanat ez, amikor akár délibábok válnak…

Az új nap szaruhártyámba lép, az ég térképét olvasom, mikor itt állok két lábbal épp az üvegajtós oldalon, s a szívem hahózik a horizontnak.   A mennysávot hamar felmérem, de őt kémlelni: ámulat, nézni, hogy miféle festésen éppen milyen mintát mutat, s…

Már este van. Az eget átöltöztették, és ráhullottak lassan a csillagok. Olyan csendben szórták el a fények ezrét, mint a pitypangok a szálldosó magot.   S ha minden ebben a szép átváltozásban észrevétlen volt egyúttal s türelmes, mi gátlója marad, hogy a lelked…

eredjen meg az eső odakint vagy menjen végig egy autó az úton a halál bejutott mindjárt kitapint lehetetlen elaludnom   most egy rémálomból ébredve mert vannak rémálmaim igen és nem tudom megreparálni magam mindig ügyesen sebtiben   nem tudom egyszerre felhúzni…

Uram, a föld színe alatt, szem színe alatt alig hihető, milyen gazdagok a mélyek. Segíts elveszni másokban, mint az aknába hulló fáklya, hogy odaérjek.   Ott a legutolsó remény, ott tolonganak a képzeletek, s nekem látnom kell ezeket, és másnak és máskor akármilyen…

Szeretek este, ha nincs gaz zaj s a szomszédság csendes lett szörnyen, emlékeim között csak azzal játszani el, mit megköszöntem.   Megidézni újra színeit, újraélni apró csodákat, keresni, honnan csörgedezik a jóság, s követni, míg árad.   Csak hálásan…

Barátaimnak.Idő és tér egy adott pontjánjelölte a sors a helyet,hol összegyűltek a bányászok,ahol már besötétedett,évmilliókkal előbb járt azalkony ott, és maga mögötthúzta, hengerült nagy fekete,fekete és éj és örök,ebben bolyongtak fénypontokként,aprócska lámpást…

A lányoknak, akiket szeretek.   Jártam nálad, és letettem asztalodra nagy titokban ezt a rózsát, majd házadból csendesen magam kiloptam.   És már lent jártam az utcán, otthonodtól távolodtam, tavaszi kedvvel lépdeltem zebrákon, sikátorokban.   Arcomon,…

A kelő Nap rádiuszában tágul az út, s mintha selyemkaraván lennénk, szinte kísért karomon a kaftánujj, s a szél hordja a homokot szemenként.   Így réved ide eltemetett múltam, így hatol be ebbe a létezésbe, ami pedig más vándorlás már s új tan, de rám egyazon egy…

Fekete Georginának ajánlom.   Két holdfényidőre jövő utak szélén szerte bolyong, piros orruk alatt szájuk egy-egy párapamacsot ont, ahogy lépnek, idegenben.   Cipőjük a járdát falja, senki nem kérd, s ne kérdezze, cipőjük a padkát falja, mit keresnek itt ma…

Húzd ki magad, kisember, tedd fel a koronádat, és az életed tedd fel, magad légy a csodálat,   az út közepén máglya, melyen becsület járnod, az oroszlán barátja, aki őrzi az álmod, a testvéred őrzője, aki tégedet őriz, emlékezés egy hősre, újra felszálló…

Csak kocsizaj rajzolta tájon sűrűsödik az év végi köd, és nekivágunk mi, a három, aki az állomásnál kiköt.   Megyünk, az utcákat számolva, egy, kettő, tucat is néptelen, mintha karácsony este volna és minden ház egy kis Betlehem.   Macskakő: halkan lépünk…

Mellünkben már úti trombita harsan, kabátunk szárnya fordulóban illan, ősz köpenyéből a levegő balzsam, s nyíltszívű ablakból sárgul a villany.   Fény felé tartunk, mint mindig az ember, a városka otthon, talpalat otthon, ki lép szeretettel, fején a…

Sárga-vörös levélszőnyegenlépett előttem királyian,Stockholmban találkozott velem,s így szólt: „Most én őrködöm, fiam."S behozta tavon és parton áta fenyőerdőkből szakállántűlevelek gyantás illatát,ő, a bölcs, a fenség, a bálvány.Én persze lenyűgözve…

Szerencse, jól van öt, hatvan s háromszáz nap a fiadnál, megszédülök, ha magamban elszámolom, amit adtál.   Mindazt, amit fogtam, láttam, átéreztem, tisztán ittam, percek eufóriában, súlytalanság eksztázisban.   Az emberek szép vonzalma, barátságos, édes…

Hosszú álom volt. Három napja éberen álmodott volt, mit úgy is neveznek: daydream. Három napjának, mit megmutatott nekem, álmát zárt szemeken festette az éjszín.   Éjek-napok sodrában láttam az arcát legelőször valami fátylas titoknak: sorban felrémlettek, kik…

Gyermek voltam, tiszta, szerelemből váltott, a bűnös dolgokról még mit sem sejtve meg, ma is viszontlátom a boldog gyermeket, s a hálához írok egy-két szerenádot.   Oly csodás. Ez az életről mindent elmond, amit szép napvilágban élek a földön, hol a legszebb zajlik…

Csak itt és most van időnk a boldogságra, csak itt és most van erőnk a győzelemhez, de itt és most olyan szánalomra méltó, ahogy minden ember tervez.   Piliscsaba, 2013. okt. 21.

Szem fényét őrizvén láttam ezt, azt, ebben, abban. Nagyon jó volt, hogy láthattam, köszönöm. Őszintén.   Esztendő tavaszán, telén, a konyhában, kertben: mi sok illatot éreztem, köszönöm. Igazán.   Tapintott színes bőr, fehér bőr, arc,…

Ha engeded, hogy felhúzzam cipőmet, ha engeded, hogy menjek, ahol járok, ott piramisok nőnek, ott megnyílnak a mennyek.   Csak mondd, hogy szabad a kezem, a lelkem, a sorsom, végre tényleg, s bizonyítom, hogy nincs bevehetetlen szegmense a reménynek.   Ha engeded, hogy…

Olyan vagyok, mint a fák: magamban egy egész világ; olyan vagyok, mint a fény: valaki elindult felém; olyan vagyok, mint a szem: valaki csodát lát velem; olyan vagyok, mint a sors: eltaszítasz, majd átkarolsz; olyan vagyok, mint a hit: nem rombolod le bérceit; olyan vagyok, mint…

Az egyikre a könnyeidből épül nagyítólencseként minden emelet, hogy mindig, ha összeszorul az öklöm, falain keresztül lássam a szemed.   És így ne legyek semmi őrlődéstől bestiálisan, emberállati nyers, békére csillapodjak a Szerelem palotája előtt, ahonnan…

Százéves fák lombjai közt zizeg aranysárgás puhán, sétálók haján a szalma színe az őszi délután.   Valamit ígérni látszik körben a hegyekre dőlve, s mi legszebb várakozásunk arcával állunk előtte.   Roppant egyszerű ő most és mégis valami nagyot…

Akarsz-e hajósok reménysége lenni, a tengeri ködben felderengő torony? Légy hát, de ha fárosz vagy, minden időben, bármilyen viharban állnod kell posztodon!   Akarsz lenni késő erdőjárók előtt a lehanyatló Nap pásztortűz parazsa? Légy hát, de köteles vagy a…