Nem tudta, hogy elszáll a gond árnya bármely ügylet fölül, ha belül élő, átható szeretettel veszik körül.   Nem tudta, hogy a legbensőbb, saját szándék a nagy érdem, s minden föld tud virágozni édeni buja bőségben.   Sóvárgott a fájdulásig, jövőbe…

Amit szólunk néhány meghitt alkonyórán, talán isteni lesz: nektár, méz, örömkönny, talán azok a szavak lesznek képesek lelkünk fenekéig reszkettetni rögtön.   S amikor már kellő bölcsességgel állunk a világban, látogatáskor szép lehet hálával azért, ahogy…

És most felhúzzuk a lobogónkat, s elvisszük magunkkal zászlóinkat a világ minden csatakos tájára, hol a lobogók tépetten lógnak, hol már a szél csak rongyokat ringat.   Elénekeljük lángoló kármin ajkakkal a jövő dicsőséget. Vérteznek százak és ezrek álmai. Az…

Tekinteted lángsugarát szegezd most a szemhatárra, és tudd, csüggedt szárnyú barát: melyre írunk, szent a tábla.   Egy szót vésünk sorstintával messze kéklő égpapírra, végül látszón közel s távol győzelem lesz arra írva.   Szíved legyen könnyű és…

Nem igaz, hogy nem lobbanhatnak fel kezünk által gyönyörű, nagy tüzek! Csak vigyetek az éjbe, s lássátok, ahogy én Prométheuszban hiszek!   Lássátok meg, milyen volt a hitem, amikor a halott pusztán voltam! Új erdőben legyetek tanúi, hogyan hittem az elszórt…

Lesz miből élni az úton, reményből mindig lesz elég: én viszem a táskámban a versem ötletét.   Barátom, te hozd magaddal, mi nélkül nincsen büszke lét, a táskádban elrejtve jó munkák ötletét.   Kedvesem pedig az útra műveim koronájaképp táskájában…

Magasabbra, mint ahol a házak teteje fut az alkonysugárnak, magasabbra, mint szelve az eget amilyen távol a madársereg, magasabbra, mint a mammutfenyők nemzete amilyen mesésre nőtt, s magasabbra, mint hová űrhajók valaha vihettek emberi szót!   S fényesebben, mint ötven…

Az ember olyan, mint a virág, mely kicsiny, melyből millió van, és nyoma sincs, mert nyoma se lesz a világvégi, téli hóban.   ***   De megtapasztaltam, hogy különb, hogy az emberben egy mindenség éled néha, hogy kihirdesse dicső tetteit - s legszebb…

Ha élet, akkor élet nincs úgy, hogy botlást nem ejthet a láb. De én azt mondom: mindig fel, és soha, soha nem alább!   Mindig fel, ahányszor láb botlott, fel, ahányszor kedv veszett el, mindig fel, vagy minden bánat megérdemelten ér, ember!   Nézd, hány rózsát…

Álom kezdte ellepni arcát,hangot hallott, mélységből törőt,s e hangon így szólt az igazság:az ördög van, s le kell győznöd őt!Az ördög, fiam, nem legenda,ott tombol minden mulasztásban,ott dúl, tarol a szíveden, hamegrekedtél a halasztásban.Az ördög nem, nem dajkamese,hanem…

El kell feledned félelmeidet,sok mindent, amit hallottál eddig,nem markolsz fel a gyöngyökből semmit,ha gyengeségedet tovább hiszed.Tanuld a jót, szorítsd azt kebledre,hogy szívedben lángrózsák nyíljanak,légy a tetteidben nagy és szabad,nagy és szabad e szent perctől kezdve!Mert…

Míg ti léptek, élők, félő, kínos hangon,hajótörött lelkek siralmas halmazán,én nem keresem, én készítem a hazám,hálát mondok s fáklyámat magasra tartom.Élők, eleven szívű kebelbarátok,már oda kell hagyni a pusztulás földjét,„... jön-e velem – emelem szómat – a…

Hol támadtak göcsörtjei,s ha vézna ágait csörgeti,miért isteni mégis az a dallam?Hány szilvafa dúdolásátzártad el magadban?Sorokmajor, 2013. júl. 19.

Rémlik-e még, barátom,ahogy ketten baktatunka poros, izzó napot álló,aggkorú, széles jegenyesoron,s én azt mondom, kedvesemneka fák hegyéről a legfényesebbleveleket lehozom,és azért még nem ver meg az isten?Rémlik-e, ahogy somolyogva mondom,úgyis mindet teleírom verssel,sőt a…

Az életszeretet ölén vagyunk biztosak,kőből és rettegésből nem épült a várunk,felhők adták, csillagok adták a titkomat:mi virágokat szórunk el, amerre járunk.Mi virágokat szórunk el, amerre járunk.Keszthely felé, 2013. júl. 14.

Úgy a pompázatos tornyokállnak, mint amit csak köptek,mit szél odahordott, s ha állnak százezer évet,nem lesz magasságukban igézet.Szikraesős, víg éjszakákaz unalom leltárai,harsány színű plakát,tánc, zene is olyan sótlan,nincs bűverő a báli kohókban.Újabb utakra…

Pergett, pergett megállíthatatlan, homokórák őrlődtek fel sorra,letelt, hittem, ezredévek sorsa minden napban.Nem érintett lángolón az ajkam,megtért szóval, mint amikor gyónok,így múltak el rettentő eónokminden napban.Álomszerű voltál: láthatatlan,s mint akik nem találhatnak…

Nem omlott le a forradaloms az innováció bástyája,mert míg a Nap trónusára ül,mint láva hevül szegény páraember szíve engedetlenül.Sorokmajor, 2013. júl. 2.

Szeretem, ha a sétányon zúg a szél,és míg megyek, fogják a kezem.S fölöttünk fényben suhognak az ágak,a lámpák füzére meztelen.Szeretem, mikor játszik a hajávalaz éjjeli enyhe fuvallat,s leesett csillagokkal a szemébenvalahogy kérd, valahogy vallat.Szeretem, amikor eszembe jut…

Mivel néz az úton szembe,mit talál ott, ahova tart?Marja rémlátások ezre,miket szemhéja letakart.Mi várja a túlnan partján,mit talál ott, ahova jut?Reménységet, mi hűlt, halvány,és a sok le nem dőlt tabut.Mi éri a túlvilágon?Mit talál ott, ahova megy?Ott az én átkom,…

Aki a madaraknak örülni tud, az egyszerűnek, a jelennek örül, tudja bizton és jól, hogy ez mindenünk, ez a percünk, és más nincs is körül.   Az ember félt, hogy elrohan az élet, elrohan mellette, s nem használja ki, és félt az ember, hogy nyugodni szívét sohasem…

Mint a szarvas forrásvízhez, olyan sóváran térsz hozzám, mert nyelveden foszló ostyán rejtett borostyánkő szív ez.   Ne felejtsd, hogy bármi édes, simulékony, teli vággyal, utolsó kis Delilákkal kezd s nem hű senki nevéhez.   Legyen neked forrásvíz…

Legyenek könnyűek ösvényei, vigyék őt mindig csodaszép tájra, adj a járásban örömet neki, magas ég, sose hagyd el a vándort, Nap és Hold köztén álljon a háza.   Piliscsaba, 2013. jún. 13.

Mennek az utcán a prolik.Az egyik a holnap kenyerét félti,a másik tagbaszakadt, barna férfi,és  zsalus házról álmodik.Piliscsaba, 2013. jún. 9.

Csak úgy érint meg, mint a fákat a lebbenő, könnyű,de a fák felett elmúlt már irdatlan számú korszak,lengetegen érint az isten ujja, és legyek hű,e kérést szánja belém, és még azt, hogy imádkozzak.És nagyon kér, hogy amíg szemem láttára pörögneknéhány  korszakok,…