Sárga-vörös levélszőnyegen
lépett előttem királyian,
Stockholmban találkozott velem,
s így szólt: „Most én őrködöm, fiam."

S behozta tavon és parton át
a fenyőerdőkből szakállán
tűlevelek gyantás illatát,
ő, a bölcs, a fenség, a bálvány.

Én persze lenyűgözve álltam,
kezemben kávé gőzölögve,
míg cinegék egymásutánban
s szarkák lebbentek őmögötte.

Így lépett a faházak között,
sárga-bordó levelek, házak,
s testvéri beszédet zümmögött
mesék lagerlöfi szavának.

S láttam szemlélődése alatt,
mit a parti sziklákon tartott,
a tenger vize hozzá szaladt,
Stockholmban a tenger morajlott.

S a körüljáró Ősznek este
daloltak egy-egy csendes strófát
lámpás sétaútját ölelve
a fent már agancsosodó fák.

Stockholm, 2013.