Mellünkben már úti trombita harsan,

kabátunk szárnya fordulóban illan,

ősz köpenyéből a levegő balzsam,

s nyíltszívű ablakból sárgul a villany.

Fény felé tartunk, mint mindig az ember,

a városka otthon, talpalat otthon,

ki lép szeretettel, fején a jellel,

fivérként fogadják száz utcafronton.

És felmagasodva kiröppen az égig,

mint tűzijáték ível fel a lélek,

járni és hinni az álmok igéit:

őneki, teneked, énnekem élet.

Pilisvörösvár, 2013. nov. 13.