Csak én jövök, hogy elmondjam, ím: francba a föld zsargonjai – darabokra szakít a kín, és nem lehet elmondani!   Szem majd kipattan, mint a gomb, és a koponyád szétreped, és nincs, kinek torkához nyomd, hogy mit kellett megélnetek!   Olyan egyedül vagy, akár tévé…

Néha úgy járok, hogy nincs szememben égszín, néha úgy járok, hogy belül senki földje,  és úgy járok, hogy a sorsom puszta félrím, és soha többé nem cseng rendesen össze.   De tudom, voltam az éjben botorkáló rémvak horizontján irányt adó tűzjel. Mint egy kutya…

Ahol nem sül mézeskalácsangyal, van egy utca vaksötét házakkal, és tudja, aki járt a szegletén: van, hogy nincs más, csak hamu és remény.   Pinceszagú imák és sóhajok nem érik el a ragyogó Napot, ha árnyékként élnek az emberek, azt a lelkük sosem bocsátja…

Talán úgy kéne, hogy ne gyújtsak több tüzet, csak várjam az első szűz havas éjt,  mint limlomos polcon bőrbe kötött füzet: szolgálva fél-szégyellt szép szavakért.   És közben csak jönnek az égre a Holdak, Napok jönnek, a föld se vesztegel, e mozgásban úgy kéne,…

„Der Herr sprach zu meinem Herrn: setze dich zu meiner Rechten, bis ich lege deine Feinde unter deine Füße.”   Nektek eladták az elveket, és egy kérdőjelet se tudtok már elővarázsolni valahonnan, ti libasorban - csatasorban ki áll a katapultoknál?   Nektek eladták a…

Áztunk-fáztunk az eső vizében, még egy lépés, ezt csak-csak kimérem, magasra fel, majd lejtőmenetben, szakadék szélén, ködlő hegy ellen, tüdőnkbe préselődő levegő, ha talpunk alól kigördül a kő, menj, testvér, tudod, hogy vár az a táj, hol hatályát veszti a…

Szenftner Gergelynek ajánlom, mert emlékeztem arra, amit mondott az Ecserin.   Nem is ezt vártuk az ősz derekára: ez a napfény olyan, mint az istenek álma - és van olyan égi, hogy mind ugyanúgy süt az emberre, és sose válogat köztük.   Aranyat reptet a gondolatokra, hol a…

Minden ünnep erős kötél, mely száz viharos tengeren eltelt napra sokvitorlás hajónkról mólóra tornáz, összeköt minket messze benn.   Minden ünnep megérkezés, egymás karjába szaladás, az ünnepben ott a kezdet, hozhat hálát vagy szerelmet: minden ünnep hajnala…

Mert áldottak még egyet ezzel a szívvel? Senki kedvéért önmagad ne veszítsd el, s botladozásodat is bárhogy szemlélik, te ilyen vagy, testvér, te így viszed végig.   Te így mintázod az utcakövön lépted,  a te dolgaid e vérrel kötötték meg, és kívánni szabad is fel…

Mintha azt mondta volna az Isten… Lépjél te túl egyszerre egy napon! Ne törődj többel, most bízd rám, hogy szép lassan utadból a sziklákat elrakom.   Légy türelemmel, viseld, amit kell; nehéz térdelni, de néha térdelj. Ezt én akarom, az én útjaim néhányszor így…

Ott kell lennie a gondolatban, hogy most tán ez a szív verni halkan fog, de jó lesz megint minden többé-kevésbé, ott kell lennie a holnap elején: hope, Hoffnung, nadezda, remény, mielőtt a reggeli járatot lekésné.   Ott kell lennie egy királyság romjai alatt is, hogy lehet…

De ha buktunk, az is siker, elszámolni is tudni kell, feltámadni is tudni kell, ki milyet vesz, olyat visel.   Kőszegen és Dunakeszin, 2014. augusztus - szeptember

I was rambling through a garden, Thinking that at this point Maybe it would be better If I died.   But I saw some flowers there In the midst of my regret And at that moment I perceived that It still could be right.   Budapest

Gyakran megesik énvelem,minek tartanám titokban?Félálomban önkéntelenkezed keresem, hogy fogjam. Mihelyt hajóm abbahagyjaringását az éj-vizeken,ahogy a Nap száll a partra,rád szeretne nézni szemem. Ezt üti most az Ég nyélbe,s én szeretem szép alássan,ahogy alkonyt alkony ér…

Wie gut es ist, wie wunderbar, wir liegen nebeneinander dicht, daran denke ich wieder mal in dem strahlenden Sonnenlicht.   Sensweiler (Németország), 2014. júl. 22.

Azért írom, hogy mindig tudd,így épül oázis s kutak, a völgyek fölé viadukt:hogy hiszik, találnak utat. A csodákban hinnetek kell!Mi másból csináljunk máglyát,kérdezem, testvérem-ember,hogy a kontinensek lássák? Mert csak így lehetett onnan,ahol ezerszer is férfikellett…

Gondolataim kertjéberebbenő napsugárt jelentesz,éjszakámban vagy a béke,te vagy a szépség meséje,igazán nincs fogható ehhez! Sorokmajor, 2014. júl. 10.

A vers alatt (mert utolért az ihlet, ez a rímes vihar) láthatod, hová tévedtem a barangolás dalaival.   Percek múlva ébredek rá, indulva a sínek mentén ismerős hátizsákommal: ez a hely nekem szerencsém.   Eszembe jut, hogy egyszer már jégeső s kaptatók ellen a…

Szeretem a titkolt, rejtett aggodalmat, mit érzünk egymásért, de mégis csak hallgat; szeretem a csodákat, mert igenis vannak, s ha egyet én benned találtam magamnak; szeretem, ha éjjel leoltjuk a lámpát, s ujjaid a sötétben enyéim bezárják; szeretek reggel jöttével…

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

I.   Valahol a fehérek égövén, szinte érthetetlen mód meghatódva lerakom az egek alá a kamatot, egy átszellemült, őszinte, odaadott pillanatban megcsókolom a szoba padlóját, ami tetőt vont fölém.   II.   Elálmélkodunk kettesben járva, hogy egy gyepsávon a…

Így megyünk egy mennybe lengő hosszon, a szemhatár mindig szélesebb lesz, fénysebesen írsz az édesekhez, míg a határtalan magához von.   Néha-néha az ember tudni vél egy titkot, mi háta mögül néz ki: ezermód tud a jó visszatérni, és ez a nyolcvanhatos úti…

A szíved e nagy világ piacterein stand, melyből kínálod portékád: rögtönzött, instant árut, meleg mosollyal, noha nem kell látnok adottsága, hogy megmondjam: sokan cidriznek majd mínusz tizenegy fokban, de te ne félj, mert akkor én leszek a lángod.   Mikor minden összeáll…

Mikor a láthatáron fent az éj már villogtatja fényes érmeit és pohárral virul aki csak él az estébe új ember érkezik   Az úton egy fogadó volt a szíve vendége isten jócskán viszonzott a csillagködökkel kidíszítve hozza kabátján a horizontot   Ellép a pult…