Sümegi Tamás írásai


Se igazság, se kegyelem

2014. december 22. 12:14 - sumegitamas

Csak én jövök, hogy elmondjam, ím: francba a föld zsargonjai – darabokra szakít a kín, és nem lehet elmondani!   Szem majd kipattan, mint a gomb, és a koponyád szétreped, és nincs, kinek torkához nyomd, hogy mit kellett megélnetek!   Olyan egyedül vagy, akár tévé…

Tovább
Szólj hozzá!

A hullócsillagok

2014. december 03. 22:57 - sumegitamas

Néha úgy járok, hogy nincs szememben égszín, néha úgy járok, hogy belül senki földje,  és úgy járok, hogy a sorsom puszta félrím, és soha többé nem cseng rendesen össze.   De tudom, voltam az éjben botorkáló rémvak horizontján irányt adó tűzjel. Mint egy kutya…

Tovább
Szólj hozzá!

Leguggolni

2014. november 17. 22:54 - sumegitamas

Talán úgy kéne, hogy ne gyújtsak több tüzet, csak várjam az első szűz havas éjt,  mint limlomos polcon bőrbe kötött füzet: szolgálva fél-szégyellt szép szavakért.   És közben csak jönnek az égre a Holdak, Napok jönnek, a föld se vesztegel, e mozgásban úgy kéne,…

Tovább
Szólj hozzá!

Ősz a Balaton felett

2014. október 30. 22:08 - sumegitamas

Áztunk-fáztunk az eső vizében, még egy lépés, ezt csak-csak kimérem, magasra fel, majd lejtőmenetben, szakadék szélén, ködlő hegy ellen, tüdőnkbe préselődő levegő, ha talpunk alól kigördül a kő, menj, testvér, tudod, hogy vár az a táj, hol hatályát veszti a…

Tovább
Szólj hozzá!

Az istenek álma

2014. október 20. 22:47 - sumegitamas

Szenftner Gergelynek ajánlom, mert emlékeztem arra, amit mondott az Ecserin.   Nem is ezt vártuk az ősz derekára: ez a napfény olyan, mint az istenek álma - és van olyan égi, hogy mind ugyanúgy süt az emberre, és sose válogat köztük.   Aranyat reptet a gondolatokra, hol a…

Tovább
Szólj hozzá!

Ott kell lennie a reménynek…

2014. szeptember 08. 19:57 - sumegitamas

Ott kell lennie a gondolatban, hogy most tán ez a szív verni halkan fog, de jó lesz megint minden többé-kevésbé, ott kell lennie a holnap elején: hope, Hoffnung, nadezda, remény, mielőtt a reggeli járatot lekésné.   Ott kell lennie egy királyság romjai alatt is, hogy lehet…

Tovább
Szólj hozzá!

Tudd, mielőtt elaludnál...

2014. augusztus 08. 13:15 - sumegitamas

Gyakran megesik énvelem,minek tartanám titokban?Félálomban önkéntelenkezed keresem, hogy fogjam. Mihelyt hajóm abbahagyjaringását az éj-vizeken,ahogy a Nap száll a partra,rád szeretne nézni szemem. Ezt üti most az Ég nyélbe,s én szeretem szép alássan,ahogy alkonyt alkony ér…

Tovább
Szólj hozzá!

Elefántcsontszínű

2014. július 14. 20:30 - sumegitamas

Azért írom, hogy mindig tudd,így épül oázis s kutak, a völgyek fölé viadukt:hogy hiszik, találnak utat. A csodákban hinnetek kell!Mi másból csináljunk máglyát,kérdezem, testvérem-ember,hogy a kontinensek lássák? Mert csak így lehetett onnan,ahol ezerszer is férfikellett…

Tovább
Szólj hozzá!

Csók a zöld erdős hegyek aljából

2014. június 25. 19:21 - sumegitamas

A vers alatt (mert utolért az ihlet, ez a rímes vihar) láthatod, hová tévedtem a barangolás dalaival.   Percek múlva ébredek rá, indulva a sínek mentén ismerős hátizsákommal: ez a hely nekem szerencsém.   Eszembe jut, hogy egyszer már jégeső s kaptatók ellen a…

Tovább
Szólj hozzá!

Én szeretem… II. (Olaszországba)

2014. június 11. 01:00 - sumegitamas

Szeretem a titkolt, rejtett aggodalmat, mit érzünk egymásért, de mégis csak hallgat; szeretem a csodákat, mert igenis vannak, s ha egyet én benned találtam magamnak; szeretem, ha éjjel leoltjuk a lámpát, s ujjaid a sötétben enyéim bezárják; szeretek reggel jöttével…

Tovább
Szólj hozzá!

A fárosz az lesz…

2014. június 06. 13:28 - sumegitamas

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Tovább
Szólj hozzá!

A nagyok hierarchiája

2014. május 19. 17:48 - sumegitamas

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

Tovább
Szólj hozzá!

Az ember másodpercei

2014. május 06. 17:28 - sumegitamas

I.   Valahol a fehérek égövén, szinte érthetetlen mód meghatódva lerakom az egek alá a kamatot, egy átszellemült, őszinte, odaadott pillanatban megcsókolom a szoba padlóját, ami tetőt vont fölém.   II.   Elálmélkodunk kettesben járva, hogy egy gyepsávon a…

Tovább
Szólj hozzá!

A te lángod

2014. április 05. 22:23 - sumegitamas

A szíved e nagy világ piacterein stand, melyből kínálod portékád: rögtönzött, instant árut, meleg mosollyal, noha nem kell látnok adottsága, hogy megmondjam: sokan cidriznek majd mínusz tizenegy fokban, de te ne félj, mert akkor én leszek a lángod.   Mikor minden összeáll…

Tovább
Szólj hozzá!

Egy csokor szeretettel jött

2014. március 09. 21:21 - sumegitamas

Mikor a láthatáron fent az éj már villogtatja fényes érmeit és pohárral virul aki csak él az estébe új ember érkezik   Az úton egy fogadó volt a szíve vendége isten jócskán viszonzott a csillagködökkel kidíszítve hozza kabátján a horizontot   Ellép a pult…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása