Gyermek voltam, tiszta, szerelemből váltott,

a bűnös dolgokról még mit sem sejtve meg,

ma is viszontlátom a boldog gyermeket,

s a hálához írok egy-két szerenádot.

Oly csodás. Ez az életről mindent elmond,

amit szép napvilágban élek a földön,

hol a legszebb zajlik folyton és örökkön:

mindig száll a szél, s útjában szerelmet bont.

Oly csodás, ha kettőben meghal a tömeg:

az önfeledt éjek, melyekre emlékszem,

melyek tűzzé, hérosszá tettek, és mégsem

csodásabbak, mint ha újra, kéjjel jön egy.

Csak imádom ezt az anticipációt,

testem-lelkem kitörni készen áthatva,

mikor gerjedt vadként sóvárgok a harcra,

s Eufória lesz homlokomon a csók.

S oly jó, ha az ember az időre gondol,

mikor tündérmesék pulzálnak kezében:

a kislányomat felöltöztetni szépen,

s játszani vinni a kisfiamat sokszor.

Piliscsaba, 2013. okt. 22.