Én munkás ruhám szögre akasztottam,dolgom elvégeztem, mehetek.Távollétemben a Nap majd kilobban,s magatok csináltok meleget. Markomba szorítottam a fecskéket,mint rengeteg fekete magot,beszóratnak velük, mert a természetóhajtja, a messzi parlagok. Viszem a virágokat s a lepkéket,mutatóba néhányat…

... S te magad által teremtett súlyt cipelsz. Tán nem tudod, hogy gondolatbanannyian szorítják kezedet, s bárhol is jársz, körülvesz tégeda szívükből fakadó szeretet? Minden lépésedet vigyáznák,ha kérnéd, s fohászt mormolnának,ha távol lennél, hogy semmiképpne tévedjen ingoványra…

Hej, kazánfűtő, rakd még a szenet!Az éhes vasszörny szájába serény karral lapátold, semmisítse meg táplálékát pokoli rejtekén! Fáradságod bőrödből préselia keserves verítékgyöngyöket,isszák már a hajótest rései,a rozsdafoltok, a szén, a szögek. Te csak szórod az izzó üregbehíven a darabos, fekete…

Átzeng a parton a madárdal,nem múlik a tó násza a náddal,a nyár hevülése sem halványul,röppenve szegődik hozzám társul. Fuvallat lebbent levelet megs nem ügyelt hajszálakat emelget,júliusban időnk így fon tündebájjal virágkoszorút fejünkre. Balatonlelle, 2018. júl. 28-29.

Az vagyok, aki ma vagyok,aki tegnap voltam, tegnap élt,s aki majd holnap leszek,azt még nem ismerheted. Sorokmajor, 2018. júl. 18.

Uram, életem hová jut e tengeren?Jó kormányosa vagyok hajómnak?Miért magam mérlegelem, mi a helyes,miért feledkezem meg rólad? Nem vészeltem át tán irtózatos vihart,fohászkodva könyörületedért?Derűidőben miért nem jut eszembe,hogy engemet kegyelmed segélt? S borúban sem a te nyomod kutatom én,hogy…

Kigyúlnak az utcákon a lámpák,s nem rémít a vaksötétségminket éjjel. Már sok ezer évebennünket rossztól a fény véd. Bárhová magunkkal tudjuk vinnia világosságot mainapság, s mint maroknyi had, próbáljuka sötét hatalmát visszatartani. Sorokmajor, 2018. júl. 2-7.

Két országot láttam. Először azt,amelynek nagy múltú nép ugyannépe, mely, ha akar, vihart támaszt,s ellenre fojtó éjként zuhan, földje gazdag, kalásztengert termő,édes vize szomjat mindig olt,ott a jóság tanúja minden kő,mit sok féreg hiába tiport, de nem törekednek magasra már,gondolatuk a…

A tavasz, az ezeréves öregemberitt jár, panyókára vetett köpenyeggel,süvegében három szép virággal baktat,s szárnyerőt szór a surranó madaraknak.Látom őt: az ér mellett lassan bandukol,s nem szaladnék én oda, nem érném utol,tisztelettel s félelemmel figyelem őt,hisz pogány isten az, ki megy a fák…

Te vagy a fényem, te vagy a derűm,téged elszomorítani nemde bűn?Míg itt-ott hullott hajszálainkat elfújjaa múltba a szél, újra meg újrameglep hűségével a lelked,s minden évben újra megszeretlek.Barátom, szeretnék – s ez nem balhit:csak szerelem vezethet addig,hogy ennek titkait kifürkészd –vele…

Segíts, itt romlott minden ab ovo,sekély a feledés tengere,mellemig ha ér a hullám,elhatni agyamig nem tud az ár.Ügyes, ki hangosan kiabál,hangja a csend ugarán eke...Talán megváltoztat valamit e nesz,olykor más értelmet kap minden szabály.Mulandó, ami az emberé,lyukas erszény, felhasadt bőrereszti…

A világ most tavaszfényben ragyog,festő ecsetjének való e kép,most hosszúra srófolt nap, ami kell,s egy csavargócipő, semmi egyéb.Már bátran dalolnak a madarak,hisz tudják: az idő elérkezett,az új szelek szagától bódul el,ki átvészelte a fehér telet.Az égen emelkedő napkorongeltűnt időtlenséget idéz…

Mindenhol volt egy fa,s csend volt ott kint, ami nemkriptai, hanem a világcsendes zsongása, csivitelése,mi éjszaka már-már elpihen.Mindenhol volt egy fa,melyen függött tekintetem,madarak daloltak rajtas a többi közeli társán,s egy titokban eszméltem hirtelen.A béke földjére léptem, tudta szívem s…

Egy élet e Nap oltalmában,egy haza e népes planétán,egy elmében él minden emlék,egy darabig tűrök csak némán.Egy halál, amellyel egymagamnézek szembe, s egy mondhatatlanbánat előbb: hogy nem szerettemvalakit úgy, ahogy akartam.Millió meg egy különbözőészjárást megfejteni nincs ész,de egy tanulható:…

Mint a lelkiismeret, mely ritkán tétlen,nem remélve, hogy sarkallni más fog,időről időre csak ismétlem,mint a temetőben télen-nyáron a Miatyánkot,hogy nem hallgathatok,s nem hallgathattok egy évszázadot.Nem arra mérték az időnket, hogy balgángondolva: a tollfogás hiába,ezt az ösztönt kerülgessük…

Hogyan lesz szívem, a szerelmes, teleörömmel és kacagással,miről csak szememben a sugár vall?Te vagy e varázslat mestere.Álmodom otthonról, s álmodok beletűzfényt, mi otthonná teszi,de magam nem tudom éleszteni.Te vagy e tűznek a melege.Őszintén égsz értem; vártam soká rá,hogy valaki így őrizzen,s…

Néha emlékezhetünk egymásra,mi alkotó lelkek. Ide lobban léted lángja:várod, hogy a világ szívére kezed odatehesd.A mi sorsunk mindig közös valamelyest.Hisz én is vágyom a világ szívét megérinteni.Te is, mint gyermeknek (vagy, mint haldoklónak) daloltál neki.Rokonok vagyunk, s így emberöltőkön…

Állok magamban a folyóparton,s titkosan hull reám óvó malaszt.Látom felsejleni s már óhajtoma természettel együtt a tavaszt.Még várnunk kell. Sebes víz morajaa fák télcsendjét vigasztalja itt.Nem zavarta el még a vén anyaöléről a félhomály varjait.Molnaszecsődön és Sorokmajorban, 2018. jan. 21-22.

Úgy szeretem ezt a földet,hogy minden rögét, minden sárosútját megcsodálom.A száraz füvet s megannyirepedést örökségként értemlánggal járó nyáron.Úgy szeretem ezt a földet,hogy fái testvéreim, s ahányvirág, mind rokonom.Felhői pásztoraim is,ám üldöző rémeim, hogyharongyuk, mint a korom.Távolai…

Béke földjén telt-múlt időd,hol a gonddal nem vesződnek,hol észre sem veszik talán,ha a szó, mely röppent, végül tőr lett.Béke földjén volt a tanyád,hol eldobják, ami terhes,hol isten egy van: az önös,csekély cél, melynek virága nem lesz.Béke földjén, láncok nélkül éltél, s merre vitt a…

Titkokkal jő az éj.Halkan motozó elevenségaz úr most száz határ felett.Rója a denevérkacska útjait, s nem veszi mégel tőle senki az eget.Csillagok bújnak elvándor felhők paplanja alatt,majd fehéren dideregnek.Valamit újra kellcserélni, de nem az igazat,s nem a Kozmoszban a rendet.Az utca lámpát…

Ha az életem kert lenne,közepén forrás fakadna,e forrás: Isten közelsége,világ teremtő hatalma,mit a csend szent ligetébens pusztán, erdőn, vándorúton érzek,ha hátat fordítok a tömegneks az emberi kicsinyességnek.E forrás körül kis virágok nyílnának, nem hivalkodók,ezek a szerelem virágai: az…

Ahogy az eső kopog odakünn, úgy kopog koponyám falán a rengeteg talán.   De ahogy egyszer az eső is eláll, a kételyek is eltűnnek tunyán a pocsolyákban ostromuk után.   Miképp az ég is kitisztul, a koponyában is megszűnik a neszezés, s az aggodalmak lidérchada vele vész.   S ekkor bátran…

A gyermek játékai közöttforrásvíz üdeségével buzgott,mosta-mosta testünket,a befogadó, kicsiny burkot.Majd a vér, mivel cseperedőembert félsz s hideg néha bélep,úgy, ahogy a zavaros víz,olyanformán volt sötétebb.S mikor a fiúk a férfi címetkövetelték már lázadva,egy merő láng és ördögtánc…

Mire megnőnek a fák, tán még itt leszünk mi is, s ugye,addigra eléghet vád,kétség, bűn, s nem marad hamu se?Ugye lesznek csemeték, mire törzsek megvastagodnak,lombok napfény erejétmegtörik? Gyermekmosoly s -mondat?Arra kitudjuk egymást,s jobban ismersz, mint madár fészkét,s hibáimat el ott ásd,hol…