... de most talán magamban kéne lennem,megmaradni egy darabig elvi síkon,míg az elmúlt szerelem, a nagy óceánhullámait a szívemben elsimítom. Most talán nem szabadna új érzésekkel mámorítani, se fertőzni szívem – se másét.Mert játszani jó, és nem bűn, de barátom,ne legyen könnyelműség, ne legyen a…

Remeg egy ujj a húrok felett,mindig ott tartja szelíd gazdája,s ha megpendül néha a húr, hallod,hogy égi zene ez, és nincs égibb nála. Mert a nyár zenél édes-melegen,s mikor a napfény arcod elönti,cserzi, kinek dalát szerezte az öreg lantos, te vagy az a földi. Lantjátéka szól a völgykatlanban,ha…

Találd meg és találjam meg békém,s ne merengjünk este csendre borulvaéveink hamuján, hanem értékén,ami jövőnk kapuinak kulcsa. Sorokmajor, 2019. aug. 1.

Hív engem zsongva a tér meg az árkád,hogy lábad nem jár szabadon, az a zárkád. Velence, 2019. júl. 19.

Az ember ezer kulcslyukon néz be,de csak néhány ajtót nyit ki.A csukott ajtók mögött tudás ércecsillog: öröm-tudás vagy corpus delicti. Tárgyak és gondolatok hevernek mindenütt az ajtók mögött.De láthatsz tajtékot, terhet,s megvadíthatnak az ott lévő ösztönök. Kopogásra egyik-másik mögülegy árva…

Ne adj, ne adj, ne adj ennyit! A vérszívók erre rajzanak ki, s a bőkezű ember pajzs alatti gyenge húsát fúrni kezdik.                                    Ne úgy légy jó, más dajkája, más segélye, hogy a te világod lesz sivár, komorul, csonkán károg, akár egy felhagyott bánya.   Ne adj, ne…

Jársz az élet útjain, míg megadatik, s félelmed, fájdalmad közben ha lett, kürtöld világgá, aztán fojtsa meg a csalit, és mély sírba, mély sírba, mély sírba tedd.   Sorokmajor, 2019. máj. 14.

Gyökereim mélyre nyúlnak, erősek,se szél, se vihar, engem meg semmi se ingat,mérgező emberi pára nem ölhet,mert levegőm akác- és zelniceillat. Élek az élő tájba szegezve,elönti napfény és meleg a szívem,és könnyű, a fű fölött csapongó lepke,és hű, mint tükörképed a vízen. Izgalom, izgató illatok…

Én vagyok a tavasz hasonmása, mert átszűrte magát bőrömön,s részeként én is tavasz vagyok.Nem avatkozhatok a dolgába,nekem is kell e jóleső közöny,csak létezni hagyom az alakzatot. Nyílik a nyár két kezem kelyhében,tavasztársként táptalaja vagyok.Isteníthetnénk a magunk csodáját,mindent…

Sok idő telt el, testvér, de mi frontharcokban helytállunk ma is. Ezer kérdés közt érdemi nem hangzik el, a nóta hamis.   És az ember, főképp, akik nagyok, egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz. Eltakarja a zakószárny a Napot, az igazság most is rabruhát húz.   Én azt bölcsen teszem, ha…

A határmezsgye: kettősség. A kettősség: határmezsgye. Ennek is része, annak is része, s bármelyikben sejtené éltetőjét, csak félig leli meg magát benne.   Határmezsgye: félárvaság. Kísértő érzés, kesernyés, mint hallgatni a felszínes ricsaj elülte után szerény lelkek dalát, napvilág előtt…

Társ vagy, mint viharnak a szél, ennek jelét mutasd kint s még inkább hordd magadban, csókod legyen szövetségünkön a pecsét, szentül bizonyos s feloldhatatlan. Feladtam egy részem, hogy helyére költözz, s így már nélküled nem vagyok egész. Éj takar sejtelembe, nap fénnyel öntöz, s végre kettőnké e…

Édes álomból nem költöget,nem terem fonnyadt gyümölcsöket,nem von mások köré tűzövet,nem kenyerem a gyűlölet. A béke galambja leszáll, tenyeremből gyűjtögetbegyébe magot, nem nyom sötét tömeg,nem járok tévúton, mit szakadék követ,s vérem nem mérgezi meg. Az eltelt nap nem lezajlott ütközet,jótét…

Király jár-kel a hóban, a fagyban,arca derűs, tán nem e világi,ruháján a szem, ha avatatlan,áldó kéz nyomát nem tudja látni, csillanó koronáját is nehézostromló, de vak érdeklődésselnyomban kivenni. Itt a számvetés:valamennyi szívben körülkémlel. Ám nem ítélni jött, ne féljetek!Ragyog az arca,…

De szép a dalod, kismadár,napesti dalod.Az én lelkem nyitva áll,csak ennyit mondhatok.Más lelke kripta már. Sorokmajor, 2018. nov. 11.

Bogárka, egy kérdő mondat,egy kérdő mondat nyugalmamért.Annyi ember közül otthonodnakelég lesz ennek a szíve, és vajon megállít-e, megállít-eaz Élet jelszó alatt nagyra mértharcmezőnek, s aztán arcunknak sok árka,vagy Te itt leszel nászágyon és betegágynál, bogárka? Sorokmajor, 2018. nov. 4.

Leborulok, hogy tenyerem, arcom érjeröge, pora, köve, s bizony nem vezeklésre,nem is csatára készülök, hanem visszajövök.Mert szabaddá tett a föld, erdő, s ekképp megkötött. Vérem melege orcámon átsüt a törmelékes, apró kristálytűklepte talajra. Közöttünk oly erősa kapocs, mint tigrisgyőző…

A gyomokat kitépték a földből.A késekről letörölték a vért.A szabadság eljött, s értéke márnincs fele annak, mit morzsákban ért. S nem ámuldozunk, hogy így van, hiszenaz emberi elme mindig rostál,mit magáénak tud már, nem maradfelszínén, csupán a mélyén rozsdáll. De szabadság-e eme állapot,vagy a…

Az idő csak a parányi dolgok nyomát törli el. Jelöletlen az emberi kicsiség, s a többi: jel.   Mert a kedves szó, a vigasz, szelídség s jóakarat lenyomata fel-felbukkan utunkon a Nap alatt.   Mint pusztán a forrás, mint fák árnyai közt fénypászma, olyan, ha az emlék a múlt szép perceit…

Én munkás ruhám szögre akasztottam,dolgom elvégeztem, mehetek.Távollétemben a Nap majd kilobban,s magatok csináltok meleget. Markomba szorítottam a fecskéket,mint rengeteg fekete magot,beszóratnak velük, mert a természetóhajtja, a messzi parlagok. Viszem a virágokat s a lepkéket,mutatóba néhányat…

... S te magad által teremtett súlyt cipelsz. Tán nem tudod, hogy gondolatbanannyian szorítják kezedet, s bárhol is jársz, körülvesz tégeda szívükből fakadó szeretet? Minden lépésedet vigyáznák,ha kérnéd, s fohászt mormolnának,ha távol lennél, hogy semmiképpne tévedjen ingoványra…

Hej, kazánfűtő, rakd még a szenet!Az éhes vasszörny szájába serény karral lapátold, semmisítse meg táplálékát pokoli rejtekén! Fáradságod bőrödből préselia keserves verítékgyöngyöket,isszák már a hajótest rései,a rozsdafoltok, a szén, a szögek. Te csak szórod az izzó üregbehíven a darabos, fekete…

Átzeng a parton a madárdal,nem múlik a tó násza a náddal,a nyár hevülése sem halványul,röppenve szegődik hozzám társul. Fuvallat lebbent levelet megs nem ügyelt hajszálakat emelget,júliusban időnk így fon tündebájjal virágkoszorút fejünkre. Balatonlelle, 2018. júl. 28-29.

Az vagyok, aki ma vagyok,aki tegnap voltam, tegnap élt,s aki majd holnap leszek,azt még nem ismerheted. Sorokmajor, 2018. júl. 18.

Uram, életem hová jut e tengeren?Jó kormányosa vagyok hajómnak?Miért magam mérlegelem, mi a helyes,miért feledkezem meg rólad? Nem vészeltem át tán irtózatos vihart,fohászkodva könyörületedért?Derűidőben miért nem jut eszembe,hogy engemet kegyelmed segélt? S borúban sem a te nyomod kutatom én,hogy…