Mint csermely vize, iramlik el,

macskatalpon surran mögötted,

s abban rejtve van minden, mi kell,

mit szemednek magából fölfed.

És arra ébred minden földi,

ha elment utolérhetetlen,

hogy nem szabadna elsöpörni

egy nyomát sem, egy porszemet sem.

Hanem az út, melyen érkezett,

babérral legyen szegélyezett,

vértesek és védtelen gyengék,

ünnepelni kell közeledtét.

S ha volt olykor egy boldog óra,

mesélni kellett volna róla

(több szó között és több örömmel),

mert a világnak egyszer jött el.

Munkánk gyümölcsét jobban kellett

volna ízlelni, ha megtermett,

s csáklyázás, gálya, aranyvakság

közben talán-talán észre is

vehettük volna azt a macskát.

Sorokmajor, Piliscsaba felé, Budapest, 2015. máj. 15 - jún. 2.