Szólok most azok nevében,
ők pedig nagy számmal vannak,
kiknek régen vagy nem régen
szívébe beleforgattad
a te hangod, arcod, lényed,
kik mosollyal gondolnak rád,
s hogyha nem is minden szépet,
valamijük odaadnák -
az ő nevükben szólalok:
ne félj semmit, törj az égnek,
a világot átfoghatod...
szeretetünk, Hanna, éltet.
