Der von Kürenberg: Falkenlied, két változatban.

Évnél tovább szelídítettem a madarat.
Hittem: hozzámszokott már e jó idő alatt,
tollára az én napom aranyfénye vetült,
de itthagyott a sólyom, idegenbe repült.

Nagy soká láttam újra szárnyalni ez égen.
Selyemszalag volt a lábán, könnyű egészen,
s tolla színe színe volt legnemesb aranynak.
Isten összeköti azokat, akik szeretni akarnak.

***

Esztendőnél is hosszabban szelídítettem.
S hittem én: hozzámszokott, mint szerettem volna,
kezem által ékesült arannyal a tolla,
mégis idegenbe szállt, tél volt a szívemben.

Nagy soká láttam újra szárnyalni ez égen.
Selyemszalag volt a megtérő sólyom lábán,
a ritka vörösarany színe tollruháján.
Isten, hadd legyenek a szeretők egymáséi egészen!