Ne feküdj tovább ott,gyógyulj meg, ez akaratom.És álmodj szép álmots a sok pisla égi lángotnézd, nézd, hiába vana kertben zegernye idő.Gyógyulj meg, hisz aranyóra, nap, ha panasztalan;most nagyon beteg vagy,de haszontalan sose leheta kis emberek nagytudománya, a szeretet.

Megláttalakősszel, szép leány,s mintha ismernél,néztél te rám.Pszükhé nekedmintha előbbensuttogott volnamár felőlem,s tudtad volna:vagyok valahol,a szó ameddigel nem hatol.S kora ősszelvégre megjöttem:oly szívvel, amelydobban s döbben,oly örömmel,minőt soha még(hisz láttalak)…

Der von Kürenberg: Falkenlied, két változatban.Évnél tovább szelídítettem a madarat.Hittem: hozzámszokott már e jó idő alatt,tollára az én napom aranyfénye vetült,de itthagyott a sólyom, idegenbe repült.Nagy soká láttam újra szárnyalni ez égen.Selyemszalag volt a lábán,…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

Szívemet egészben adtam.Így a szívnek fájdalma is a tiéd,s az minden, mi rossz van abban.Mert úgy szeretlek, ahogyan senki még.

Kortyolás ideje van, barátom!Elég a búból, a gondból elég,békességem sehogy se találom,no de inkább igyunk, sok a beszéd.Óh, e színt, ezt az ízt úgy szeretem!S az embernek mindig van újsága,ha iszik szegény mohón, sebesen:ej, kéne még a nagy szomjúságra!

A lámpafény átüt a fekete lombon,megvakult házakban hallgat az éjszaka,nincs helyem a földön s szívemet bolyongom,hallván csak ennyit ott: még nem értél haza.Nem harcolják már hasztalan a harcukat,ilyenkor álmokat látnak az emberek:tudók és együgyűek, szegények, urak;s a…

Neked a legszebbeketadom a szavak közül:szivárványos szép, szeret,a szívemben üdvözül,gondolataimon úr,édes álmokat adó,mindig csodamódon új,mindig a mától való,ilyen vagy nekem s vétesz,ha mondod: mesebeszéd,remélem: büszkévé teszversem, új csecsebecséd.

Már nagy hidegek voltaks korán esteledett,felhők fogták a Holdat,köd ült a völgy felett.S ahogy a nyár itthagyott,úgy hagyott el erőm,szívem is csak hallgatottkint az ősz-levegőn.Október, te kórszagú!Egész nap az ágybanforgolódtam én, s a búleskelt a szobában.Álmodnom sem…

Nehéz hinnem,hogy az Isten,Egervári úr,manapság isily zseniálisalakokat gyúr.Kedves Sándor,legyek bárhol,rád gondolok,szívem dobog,gyönyörködik,élj boldogan -az élet rohan,s a perc rövid.Hosszú az út,együtt menjünk!Igyunk aszútés szeressünk!

Kiment a lány, hogy nézze az eget,a rossz út a domboldalra hág otts az ébredő rét ködöt ereget,kiment s bámulta a magasságot.Csillagok tűnő fényét szitáltas új színeit kereste a mennybolt.Gondolt a leány egy messzi tájraés a gondolata szerelem volt.Áloműző, csendülő…

A roncsolt szívű elveszetteket- azok mi vagyunk, akik most élünk -född be, ha nyugodniok nem lehet,hogyha nincs az a béke, mit kérünk!Akik most élünk, orzó világban,törpén a nagyok sorsával küzdve,ha százan ugrunk, fölbukunk százan -ne emlékezz sok nehéz bűnünkre!

Emlékezz: csak szeretni tudtál,s gyűlölni nem tőlem tanultál.

Nem léptem ágyadhoz s vigasztaltalak,pedig fél országra tőled epedem, hogymegint lássalak, nevetni halljalak - nem léptem ágyadhoz s vigasztaltalak.Nem voltam ott, hogy megfogjam kezedetés szorítsam, mint aki elhagyni nem fogtöbbé, mert világot feledve szeret - nem voltam ott, hogy…

Könnyű, meleg, őszi szeletösszeszed arcom,viharoznak a porszemekaz utcasarkon.Billeg a gyönge rózsaág,fönn az ég derült,fénye leeső rónaság,mely itt szétterült.Árnyékát nyújtja az erdőforró kövekre,véremet egy fa lepergőlombjára vette.Hallgatózom, nem kell szólnom,a…

Megírom hát ezt a verset,forgatom, ím, a tollamat,a lapra kék tinta serked,száradó sorhoz sor tapad.A szépeket már megöltük,hogy élhessen rusnya magunkés az eget összetörjük,mert csupán most, csak ma vagyunk.Nincs messze az Idő vége;sietünk, nagyokat lépünk,óh jaj, az űr…

Tegnap, mikor ágyba estems betakartam vézna testem,beszüremlett az ablakona holdfény s vibrált a plafon.Ágak árnyait festettefalakra az öreg este,hajladoztak körülöttem,mindig csöndben, mindig többen,s csakhamar ágyam szélén ültaz álom s lelkem elszédülta távoltól, mit…

Elmentek, kik a vonatra vártak,s csak maguk állnak most az oszlopok,fény lötyög a borosüveg alján,az égen hideg csillagtűz lobog.Nem tudom én azt, hány nap az élet,jóból és szépből mennyi fér belé?Talán nehéz, de nagyszerű sorsunkelveszne, ha valaki értené.És álmodom a…

            Kutyául érezte magát. Megsemmisülten rogyott le a kanapéra. „A francba, ezt is elcsesztem!” – gondolta. Felvette a könyvet, amely ott hevert mellette, kinyitva és lapjaival lefelé fordítva. Az előző nap estéjén kezdett bele, a ponyvairodalom egy feledhető…

Hiányzik a kertünk, az ágyam,az okos tanács, az intelem;míg kóborlok az éjszakában,a szélfutás hiányzik nekem.Erdőn az avar ropogása,a lebukó Nap, az a másik,a tányérra rakott pogácsas a gyermekkor nagyon hiányzik.Hiányoznak a vén platánok,a mezítláb tett, nyári séták,a…

Adjátok vissza a szabadságot!Csúsz-mász féregnek engem nem szültek!Világomban sötétséggel jártok,s rútságaitok, jaj, elszertülnek.Ki látta sorsom, gyászba öltözött,de elsiratta magát is velem.Ám jönnek nyomunkban, s szívek közöttoly útra lelnek, mely még szennytelen.

http://www.scribd.com/doc/63728958/Sumegi-Tamas-%E2%80%93-Kovacs-Akos-A-hatalmasok-ellen http://www.scribd.com/doc/63728958/Sumegi-Tamas-%E2%80%93-Kovacs-Akos-A-hatalmasok-ellen…

Nem emlékezem szerelemre,se kóborlásra, se otthonra,se nevelőmre, se nevemre,mintha senki se látott volna.Megszenved velem a Fájdalom,nem tud belőlem kiáltani,őt, ki vagyok, ki nem állhatom,és nem tudok neki ártani.Akarok! De nem emlékezemnyomorultakra, sírhantokra,gyermekre, ki…

Egy napsugár kiszaladjonszentgotthárdi Rába-partra,szentgotthárdi Rába-partonaz ő arcát csókolgassa.Egy kis virág elszakadjonszentgotthárdi Rába-parttól,szentgotthárdi Rába-partonreméljen a sors-utaktól.Ikre-árnya ráhasaljonszentgotthárdi Rába-partra,szentgotthárdi…

Tépd ki belőlem a csillagokats a fénycsorgató napot: szívemet,vájd földből lett húsomba a fogad,a Mindenségen osztozom veled.Serkentsd ki véremet a körmöddel,a felhők ízét lopd ki a számból,de szeplőtelen lélekkel jöjj el -az én szép, boldogtalan hazámból!Metssz a szemeiddel…