Hiányzik a kertünk, az ágyam,
az okos tanács, az intelem;
míg kóborlok az éjszakában,
a szélfutás hiányzik nekem.

Erdőn az avar ropogása,
a lebukó Nap, az a másik,
a tányérra rakott pogácsa
s a gyermekkor nagyon hiányzik.

Hiányoznak a vén platánok,
a mezítláb tett, nyári séták,
a tudálékos sarlatánok,
a csínyek s az ízetlen tréfák.

A züllesztő tivornyázások
s barátaim úgy hiányoznak!
Hiányzik a száraz, száz árok
s csókja a nyugati lányoknak.

Itt az utcán jó illat szunnyad,
körülnőnek dúsan a hegyek,
a sínek most némán alusznak.
A vonattal majd hazamegyek.

Öröm-szavakkal, tárt karokkal
ki várja a kallódó fiút?
Tartozik még az élet sokkal,
azért hiányzik mindenki úgy.