Kiment a lány, hogy nézze az eget,
a rossz út a domboldalra hág ott
s az ébredő rét ködöt ereget,
kiment s bámulta a magasságot.

Csillagok tűnő fényét szitálta
s új színeit kereste a mennybolt.
Gondolt a leány egy messzi tájra
és a gondolata szerelem volt.

Áloműző, csendülő hajnalban
kiment a lány, hogy nézze az eget,
hogy ámulva, mosolyogva, halkan,
acélujjal tépje a szívemet.