Tépd ki belőlem a csillagokat
s a fénycsorgató napot: szívemet,
vájd földből lett húsomba a fogad,
a Mindenségen osztozom veled.
Serkentsd ki véremet a körmöddel,
a felhők ízét lopd ki a számból,
de szeplőtelen lélekkel jöjj el -
az én szép, boldogtalan hazámból!
Metssz a szemeiddel a csontomba,
az ágyékomban váró életet
elsiratod ma, hisz én egy ronda,
szent Mindenségen osztozom veled.
