Sümegi Tamás írásai


Új névadás

2021. március 29. 19:41 - sumegitamas

Hogy mondhatja az éjjel: én nappal leszek? Hogy mondhatja a fájdalom: én öröm leszek? Hogy mondhatom rosszról, hogy az most jó lesz? Hogy mondhatja a rongy, hogy ő kincs lesz?   Az éjjel éjjel volt, mert éjjelnek mondták, éjjel volt, mert megszokta, hogy ő éj. A fájdalom fájdalom volt, mert…

Tovább
Szólj hozzá!

A béke lépcsői

2021. március 17. 20:37 - sumegitamas

Hová peregnek, hová peregnek? Honnan erednek, honnan erednek? Onnan, anyámtól, anyámtól, onnan. De nem is csak tőle, szerencsés-szerencsétlen, boldog és boldogtalan, tipródó, nehézkes, erős és vérmes ősöktől, ezeregy emberöltő előttről. Az én perceim: kincseim, átkaim, ajándékaim egy…

Tovább
Szólj hozzá!

Célzó ember

2021. március 07. 21:02 - sumegitamas

Ha az ember teste nyugodhat már, ajka nem szól, vére lehűl, s nagy csendre kész a lelke, ölébe veszi a termékeny űr.   Mert most a színlelés kincstárának miénk minden hamis éke, de a bőrpajzs alatt az a szív elfeledte, mi a béke.   Sorsunk nyílvessző, íjhúron nyugszik, valami noszogat,…

Tovább
Szólj hozzá!

Az igazság sorsa

2021. február 07. 17:59 - sumegitamas

Vihetnek majd szép lobogót, nagyon színes zászlót, de vajon az újabb színek nem lesznek majd ártók?   Új utakon járhatnak majd dicsőn, emelt fővel, az igazság sorsa mégis öreg fáknál dől el.   Törhet pálcát feletted még nevetvén a gőgös, téged a te szerénységed segítsen…

Tovább
Szólj hozzá!

A türelem gyalogútja

2020. december 27. 20:25 - sumegitamas

Fogadd el, hogy így tanít az élet: mindig többet, mindig nehezebbet. De a türelem gyalogútja mellett minden rosszból majd virágok lesznek.   Ami fontos, csak az maradjon meg, de időben lássuk, mi is az! Mert ha elbúcsúznak, akik fontosak, csak űr lesz, s nem lesz igazi vigasz.   S ha álmok…

Tovább
Szólj hozzá!

Kulcs a kincsekhez

2020. december 05. 11:58 - sumegitamas

Szavad, hangod, mint a madárdalok, mint az erdő mellett patakcsobogás. Zöldellő ág törzsem körül karod, éjeink illata sarjadó, ibolyás.   Te, Téged, Tőled – ez mindig nagy betű, kisebbé semmi se koptassa! Valóságos vagy s álomszerű, mint az idő, mi a hegyeket is szabja.   Léted fáklyafény,…

Tovább
Szólj hozzá!

Szoba

2020. október 26. 19:11 - sumegitamas

Én vagyok az arcod mása,én a tükrös szekrényajtód,most már mondhatsz nekem mindent,minden bent ragadt szót. Én vagyok a küszöb, látod.Rossz és rontás át nem léphet.Ajtód már nem szorul rajta.Megnyílásunk áld meg téged. Én vagyok az ágyad széle.Ahol ülsz, tanakodsz szörnyen korán,s te nekem valami…

Tovább
Szólj hozzá!

Őszi este

2020. október 10. 20:00 - sumegitamas

Egy tünékeny ábránd, egy verssor az ősznek,egy strófa is akár, becsülés jeléül,ahogy az éber légben percek kergetőznek,szívem a lantjával az ajtó elé ül. Mi ez, mi tüdőmet nyugtatón tölti el,mi ez a lényemnek csitító érzet?Most összetartozom sok mindenkivel,kik elmúlt őszökbe…

Tovább
Szólj hozzá!

Ahogy szebb világot révedő szemek

2020. szeptember 13. 13:56 - sumegitamas

Nem tudtam mindig, hogy nekemaz jó út, min vezetsz, de kincs az, hogy így lett, nem bánom, mi kevés vagy sikertelen, nem veszek el többet, mint mi megillet. Tudom, hogy figyeled útjátannak, ki keres, s annak, ki elfeledett, mert te az vagy, ki minden lelket úgy lát, ahogy szebb világot révedő…

Tovább
Szólj hozzá!

Nyíló virág

2020. augusztus 12. 18:22 - sumegitamas

Követem az utat: a göröngyöst, a simát, nem nézem végig páholyból, ahogy elpusztul a világ, behívlak téged végre egyszer én már, meggyilkolt földön leszek szerény vár. Gyémántok vagytok, amik nem ragyognak semmit,fényes korona, mi a porban fekszik. Egy dolog időnként megroggyanni térdben, de…

Tovább
Szólj hozzá!

Sose legyen napfény

2020. július 18. 22:01 - sumegitamas

Nem tűnök el, eszembőlhogy törölhetném ki, kinek hiányától úgy tudtam már félni, hogy jelenléte sem volt még igaz, s a szívem fájt, ha arra gondoltam, nem fájt, szinte meghasadt, hogy egyszer talán nem lesz más, mint hatalmas űr, messzi árnyalak, itt vagyok, hogy mindig várjalak, hogy öleljelek,…

Tovább
Szólj hozzá!

Horgonyt fel!

2020. június 25. 21:02 - sumegitamas

A sötét látszat, a látszat csalfa, te higgy akkor is készakarva, te teremted önmagadat, te vetsz és te vagy, ki arat. Te teremted a világot, te vagy a domb és az árok, te vagy az út az ajtón túl, s te vagy a hely, ahol fordul. Járhat még a lelkem máshol, de most örül, dalol, viháncol, ahol én…

Tovább
Szólj hozzá!

Iránytű

2020. május 27. 21:30 - sumegitamas

Közös vers Kovács Ákossal. K. Á. Az ember alva létezik,mert ébren valaki másé.Csak akkor nyúl az egekig,ha ez megtűrt rituálé. Szürke színekkel festi áta szivárványszín életet.Szívében egy csipetnyi vádkarmolássza őt, ha szeret. Akármerre is indulna,ugyanoda tér vissza majd.Süketként talán…

Tovább
Szólj hozzá!

Leszámolás

2020. május 01. 18:51 - sumegitamas

L-nek ajánlom. Nem kell meghalnom, hogy újjászülessek, csak megérteni, hová folynak a percek. A sorson tett erőszak óceánjavagy árjukat egy csendes kis tó várja az erdő mélyén, ahol szépen egyre telhet, nekem tetszve, s nem idegen szemeknek? Miért akarok másnak elég lenni? Kinek kevés, az úgysem…

Tovább
Szólj hozzá!

Vittél, viszel, vigyél

2020. április 10. 18:56 - sumegitamas

Vittél, viszel, vigyél.Szürke utak a gép alatt,a láb alatt a kertek, dűlők, ormok.Ott, hol senki, s ahol sok ember tolongott,sietve kifelé, máskor befelé ék alak.Bánatom nincs, máskor az égig ér. Vittél, viszel, vigyél.Mit kértem, megkaptam, épp csakazt nem tudtam, jó-e nekem, ha kérem,mert az ég…

Tovább
Szólj hozzá!

A szél suttogása

2020. március 31. 19:51 - sumegitamas

Víz tükrén a szél suttogása...Sokan hittük, hogy a lelkünktavasza nem jöhet sokára,s ráfogtuk erre is, arra is, hogy ez az.Víz tükrén a szél suttogása. Víz tükrén a szél suttogása...Meddig, meddig csüngtünk hamistavasz tévesztett trilláin,sokat törődve, és sokat várva!Víz tükrén a szél…

Tovább
Szólj hozzá!

Sárból kel a Nap

2020. március 15. 19:43 - sumegitamas

A szobrásznak ki kell faragnia művét, a fát megmunkálja az esztergályos, hogy szépet építs, kész kell lenned, hogy minden tagot összesározz, hogy egy gondolatot formába önts, nem sajnálhatsz időt, erőt, hátul járók körül összezárula sötét, de meghajol a fáklyavivők előtt, a kertésznek fel kell…

Tovább
Szólj hozzá!

Ellenpólus

2020. január 24. 19:55 - sumegitamas

Mindig ment minden az érdekek menténaz érdes világban, és ennek ellenpólusa voltam, ti láttok, de amit láttok, hamis fény, azt se tudjátok, kit szidjatok unalmatokban, az elméket folyton folyondár fojtja, a testeket lustaság lohasztja pangani, becsület alig van, de jócskán van foltja, sok szépen…

Tovább
Szólj hozzá!

Álláspont

2020. január 15. 21:16 - sumegitamas

Lehet a hegyek éneke, lehet a puszták dala... a költészet megszólít, s ki nélkülenem lettem volna, az lettem általa. Lehetnek új irányok, lehetnek ősi romoka szavak birodalmában, de én majdmindent egyesíteni fogok. Lehetek sas, lehetek szegett szárnyú kis dalosmadár kalitkában, de az életemnem…

Tovább
Szólj hozzá!

Áttűnés

2020. január 02. 21:11 - sumegitamas

Nem lehetsz mindig ugyanaz, ha az megöl. Nem lehetsz mindig leghátul, s nem lehetsz mindig legelöl. Mi régen vihar, ma szellő, már csak nevetsz. Hogy szellővé szelídülhessen, más fergeteg edz.   Ne félj az idő változásától – most még bírja a szív, állandóságban nem lesz nemesebb, csak hogyha…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása