Követem az utat: a göröngyöst, a simát,
nem nézem végig páholyból, ahogy elpusztul a világ,
behívlak téged végre egyszer én már,
meggyilkolt földön leszek szerény vár.

Gyémántok vagytok, amik nem ragyognak semmit,
fényes korona, mi a porban fekszik.
Egy dolog időnként megroggyanni térdben,
de magasra nyújtózni időnként, azt miért nem?

Nem kell, nem, hogy minden sikerüljön,
hogy mondhasd, ha legördül a függöny:
mire vágytam, mindent elértem szerintem,
mert ez sok, de barátom, ez se minden.

Legyünk egy fénysugár a lombon átszűrődve,
mely színtiszta örömet hoz a földre,
legyünk a talajba szivárgó esőcsepp,
mely táplál, s melytől a virág erősebb.

Koroncó, 2020. jún. 26., Molnaszecsőd, 2020. júl. 16., Sorokmajor, 2020. aug. 9-ig