Tűnhet úgy, hogy vég nélküli,

s a legkeskenyebb útra hurcol,

a baj korbáccsal hátad üti,

s szemedben már mély az undor,

s duzzanat a szemed alatt,

álmatlanság éjjelente,

sötétedett, sötét maradt,

s bús lantodat nem teszed le.

De a sorsod jóra fordul,

mert az Isten óv, vigyáz,

akire csak fényes por hull,

nem lesz óriás, glóriás.

Mert látod, a fűrész nyomán,

mitől az erdő lelke vérzett,

idő múltán faállomány

nőtt és üde zöld levélzet.

Ez a törvény egyetemes:

vajúdsz, mielőtt születik,

hát védd, míg újra ereje lesz

Napodnak, a szív ügyeit!

Sorokmajor, 2021. jan. 6-8.