Sokszor szólok az Istenhez,

sokat kérem én az Istent,

oly gyakran, hogy talán unja,

de mint ismerősnek, biccent.

Arra kérem minduntalan,

nagyon-nagyon vigyázzon rád,

könnyítse meg terheidet,

s homlokodon ha ráncot lát,

simítsa ki, vigaszt adjon,

erőt, kitartást utadhoz,

amin az a csöpp lábad jár,

és kérem, legyél jó magadhoz.

És kérem, hogy úgy őrizzen,

hogy amíg a szívem dobog,

ne történjen rossz veled, és

ne legyen nagy gondod, bajod.

Mert nélküled a világot

zajos nappal, csendes estén,

nélküled ezt a világot

soha többé nem szeretném.

Sorokmajor, 2021. ápr. 21.