Hogy mondhatja az éjjel: én nappal leszek?

Hogy mondhatja a fájdalom: én öröm leszek?

Hogy mondhatom rosszról, hogy az most jó lesz?

Hogy mondhatja a rongy, hogy ő kincs lesz?

Az éjjel éjjel volt, mert éjjelnek mondták,

éjjel volt, mert megszokta, hogy ő éj.

A fájdalom fájdalom volt, mert fájdalomnak vélte

magát, s e nevet aggatták rá az évek.

A rossz rossz volt, amíg azt hittem,

nem tud más lenni, és nem láttam tőle a jót,

amibe aztán beleolvadt. A rongy rongy volt,

mert egyszer rongynak nevezték, és e nevet magán hagyta.

Ha éjjel vagy, ha fájdalom vagy,

ha rossz vagy, s ha rongy vagy,

nevezd át magad napról napra, éjről éjre!

Add meg magadnak az igazi neved!

Betűről betűre, hangról hangra

nappallá, örömmé, kinccsé válhatsz,

mert tudod, hogy ez az igazi neved.

Amit már megszoktál, lehet, hogy hazug név.

S bár az új név eleinte furcsa és idegen,

s félsz, hogy elveszíted önmagadat tőle,

látni fogod: új neved az áldás.

Sorokmajor, 2021. márc. 24.