Közös vers Kovács Ákossal.

K. Á.

Az ember alva létezik,
mert ébren valaki másé.
Csak akkor nyúl az egekig,
ha ez megtűrt rituálé.

Szürke színekkel festi át
a szivárványszín életet.
Szívében egy csipetnyi vád
karmolássza őt, ha szeret.

Akármerre is indulna,
ugyanoda tér vissza majd.
Süketként talán megunja
a föld alól a csatazajt.

Megszületik, beszél, lépked,
tanul, szeret majd dolgozik.
Egyszer-egyszer el is téved
a ki nem mondott dolgokig.

A Titkok Termében pedig
Óz, a Nagy Varázsló várja:
„A lét tébolyként létezik,
és ez a Csodák Csodája!”.

S. T.

Kutatnod tán felesleges?
A válasz kérdéseidre
előbb biztos, majd kevés lesz,
rom lesz, mi ház eleinte.

A szabadság távol terül,
előttem e hármas karám:
korlátos ész, szárnyak nélkül
pangó lelkem és maskarám.

Megmondhatják nagy emberek
földi pályánknak miértjét,
csak tőlük hallgatás helyett,
honnan tudják, meg ne kérdjék!

Te tévedj hát véletlenül
a csoda-titkos terembe,
szíved tedd tűvé legbelül,
alig lelve, de keresve!

2020. április – május