Én vagyok az arcod mása,
én a tükrös szekrényajtód,
most már mondhatsz nekem mindent,
minden bent ragadt szót.

Én vagyok a küszöb, látod.
Rossz és rontás át nem léphet.
Ajtód már nem szorul rajta.
Megnyílásunk áld meg téged.

Én vagyok az ágyad széle.
Ahol ülsz, tanakodsz szörnyen korán,
s te nekem valami nagy vagy:
azt hiszem, te vagy a szobám.

Sorokmajor, 2020. okt. 23.