Megálltam, hogy te vezethess,
isten, sors vagy vakszerencse,
most a szívem töredelmes,
nem rejtőzik rútság benne,
s amint mondtam, igen, mondtam,
gyakorlom az alázatot,
mert mindig tövises bokrokban
vérzek végül, ha lázadok.
Sorokmajor, 2020. febr. 19.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
