Vittél, viszel, vigyél.
Szürke utak a gép alatt,
a láb alatt a kertek, dűlők, ormok.
Ott, hol senki, s ahol sok ember tolongott,
sietve kifelé, máskor befelé ék alak.
Bánatom nincs, máskor az égig ér.

Vittél, viszel, vigyél.
Mit kértem, megkaptam, épp csak
azt nem tudtam, jó-e nekem, ha kérem,
mert az ég is szép sokáig tiszta kéken,
de aztán már jobban örülnénk a csapadéknak.
Mit előre látunk: tenyérnyi tér.

Vittél, viszel, vigyél.
Nem tudok mindent, tanítasz.
Amikor nem tágítok, én csökönyös,
s nincs emberi erő, mi engem megkötöz,
úgy marad az elkárhozottak sora foghíjas,
hogy arcul ütsz, hogy máshová vigyél.

Sorokmajor, 2020. ápr. 5-8.