Szavad, hangod, mint a madárdalok,

mint az erdő mellett patakcsobogás.

Zöldellő ág törzsem körül karod,

éjeink illata sarjadó, ibolyás.

Te, Téged, Tőled – ez mindig nagy betű,

kisebbé semmi se koptassa!

Valóságos vagy s álomszerű,

mint az idő, mi a hegyeket is szabja.

Léted fáklyafény, lépted a földnek

vágyott súly, mint az ágynak a test nyomása,

szemed igazság gömbje, töröld meg,

s lássam benne, mi az Isten álma.

Érzékeim kutatják, nincs-e itt

alantas tolvaj, mert mint egy monogram,

kulcs a te ajkad – eldugtad a világ kincseit

mindegyik nekem szánt mosolyodban.

Sorokmajor, Torony, 2020. nov. 12 – dec. 4.