A gyertya lángja elaluszik,
Ha elfogy a viasz s a kanóc;
A tűz lángja is kialuszik,
Hogyha elhamvad a góc.

De várhat rám bárhol bármi rossz,
Ezer akadály, ezernyi kétely,
Lelkem tüze örökkön lobog,
Telve bár sebbel s fekéllyel.

Hisz azért lettünk, hogy tegyünk valamit.
Hogy értelme legyen, hogy cselekedjünk jót.
Ne csak koloncként legyünk itt,
Alkossunk maradandót.

A világért, a természetért, az érzésekért,
A barátokért, a szép dolgokért,
A családért, a békéért, a tisztaságért,
A máért, a holnapért, a jövőért.

Ezért.