Körültem annyit fecsegnek,
s tudod, hogy vágyom a csendet,
butaságnak mérnek hangot,
s ifjan őrülök, elaggok.
Időm nincsen írni verset,
nincs, hogy az erdőbe menjek,
s tudod, mindenem a tollam,
kóborolva boldog voltam.
Meg akarnak semmisítni,
arcom merev, hideg, síri,
s hogy hát sokáig ne éljek,
kipróbáltam ezer mérget!
Kívánom, hogy valanapon
igazságos, jó hatalom,
emberek fölé nőtt legyél -
s ilyet, mint én, megmentenél.