Nem az az okos ember, aki
Huszonéves koráig tanul,
Nem is az a jó,
Aki lapul szótlanul;
Aki Valaki lenni Akar,
Az lesz is valaki.
Talán kirekeszti a társadalom,
De mindig szót kér az, aki
Majd egyszer mégis lesz valaki.
Talán hosszú és göröngyös az útja,
És vállát a tudás terhe nyomja,
Talán már az élet is fáj neki,
De a terhét – bármi az - tovább cipeli.

Kitapossa az utat.
Hogy járják azt majd újabb generációk:
Egyének, családok, egész nációk;
Hogy ők már értsék azt,
Amiért ő küzdött.