Szépség, koronánk a tiéd ma.
Anyám a nyugágyon szendereg,
s aranyrögöt köhögnek vézna,
álmélkodó szegényemberek.

Romlás, holnap te ülsz a trónra.
Uralkodsz, s nekem nem lesz anyám,
maradékunk süketen rója
útjait a kráterek falán.

Holnapután király én leszek.
A sírok száját feldalolom -
s csecsemőket, kikre szétvetett
házak közt tenyerelt a korom.

Hogy újra kezdhesse keringését
egyik, másik, harmadik hasonmás.
Hárman vagyunk: jobbomon a Szépség.
Hárman vagyunk: balomon a Romlás.