Akarom, fogadom bármilyen erősen,
hogy összetartom, ami szerte igyekszik,
újra meg újra egybegyűjtöm a semmit,
s a világ, szép világ, mind messzebbre tőlem.

Kik a cselszövők - de ők is ellebegnek -,
a zűrzavart mely alávalók igenlik?!
Hazám, eszmém, bizalmam szerte igyekszik,
nem látom szülőm, s ki barátom volt, megvet.

Balképű űrben megfeszülő zsinegen
ringnak fel zálogok, jegygyűrűk, keresztek.
S megannyi egy-sorsúm majd megkésve reszket:
válik a gyökérről, s egymásnak idegen.