Szeretem, ha a sétányon zúg a szél,
és míg megyek, fogják a kezem.
S fölöttünk fényben suhognak az ágak,
a lámpák füzére meztelen.

Szeretem, mikor játszik a hajával
az éjjeli enyhe fuvallat,
s leesett csillagokkal a szemében
valahogy kérd, valahogy vallat.

Szeretem, amikor eszembe jut ő,
boldog napunk, az a néhány is,
neki vagyok, éppen csak, ami vagyok,
s nekem ő, mint Adynak Párizs.

Piliscsabán, Sorokmajorban és Vaskeresztesen,
2013. jún. 26-30.