Farigcsálja a rímeket ezerszám,
e céhnél szolgál ő is, ő is ilyen,
mint madár az ágon, csak annyit pihen,
és lóghat majd még fán avagy gerendán.

Anyja most se tudja, bús fia hol jár.
Amiképp engem két önkényes lábam
sohase vitt a Biztos irányában,
ő is elméje lépcsőjén botorkál.

Ő se vár jutalmat, se bért, se díjat,
mert minek is, s miért is lenne jussa,
de ha igazat ír a papiruszra,
a hátából ne hasítsatok szíjat!

Úgyis megátkozta már a szent zenét,
mely ifjan rántja szerzőjét halálba,
de zeng, dalol, nem tudva, miért, de még -
tán elfogadva - sort a sorra szántja.

Piliscsaba, 2013. jan. 16.