Úgy kívánkozik tollam végére,
nézd el nekem, ha ismétlem magam!
A fenyők havas csöndjében álltam,
míg járt az Ember hódolattalan.

Megtűrtek körükben az őrizők,
mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,
s ránk borult a hét lakat alatti,
templomi, őskori hallgatagság.

Míg járt az Ember hódolattalan,
lármázva s tiporva egymás fején,
az őrült Bábelen kívül egyre
készült, készült titokban a remény.

S mikor végeztünk, nagy rukkolással
mi fellódítottuk Nefelejcsre -
egy szél hátára -, hogy hamarosan
erdők csendjét az Emberre ejtse.

Sorokmajor, 2013. jan. 27-28.