Hol csend van, utak, sínek zúgása tompa,
s hol vastorony vasmadárral köt frigyet,
ember lánya, én leszek, ki tudakolja,
hová vetett a sors, belőled mi lett?

Világomlásokra készülök, mert volt pár,
és a következők ideje érik,
és faggatózom a fenn, fennható Holdnál,
s folyamodom hozzá, kísérjen végig.

Meg a többi uralgó, a csillagsereg,
világoljon neked az úton, ami
ki tudja, milyen borzalmak közén vezet,
amin talán nem lesz mit mondani.

Vagy nem lesz világomlás, s az évek lomha
sodrában keringnek boldog földiek,
ember lánya, én leszek, ki tudakolja,
hová vetett a sors, belőled mi lett?

Sorokmajorban és Piliscsabán, 2013. jan. 5.