Fagyos kések megnyírják a fát,a falak közt nincs rajtam kabát,se pénzem nincs, se egészségem,nincs lány, ki megküzdene értem,átdidergem majd az éjszakát.Elalélok ijesztő, tarkarémképeket látva, s ki tartsatehetetlen testem: senki sincs;ajtómon csak enyém a kilincs,elvesztem…

Jaj, megszűnt a földnek szívedobogni, s most mozdulatlanárnyak alatt csöndes rímrenyitom gyászolón az ajkam.Jaj, anyám, végy anyaölbe,jó anyám, eltékozoltamminden pénzünk, s máma gyöngehúst sincs ennem a nyomorban.Jaj, szerelmem, először énnem adhattam kezem neked,s túl…

Mentem, mendegéltem. Kígyózott az út.Óh, nehéz volt, de tudtam: megacéloz,isten-egy leszek, varjak látta hérosz,s e szent vándorláshoz nem hívtam tanút.Napjában estek csúf csodatételek.Idegeimbe vájó hajnalokbangyászt, vészt, elmúlást óbégatva loptam,s megkímélték ezt a…

„Az új nap rajtkövén, szomszéd, dohányzol?”„Úgy bizony, dohányzom én, mint reggeleim zömén.”„Intettem ám a szobából, de hányszor!” Piliscsaba, 2012. szept. 25.

Csak azt látom, amit ad a nap,s kiűzöm szememből, mit elvesz.Ha néhány kenyér-, csont-, fadarabis mind, mire agyam figyelmez.Csak azt látom, amit ad a nap,s legyen boldog titkokon lakat,nem bánom! Ha hájamba harap,valakit a világ jóllakat.Budapest felé a vonaton, 2012. szept. 23.

Úgy zsizsegnek, csicseregneka kiskertek madarai,mintha kikeleti kedvets derűt ontana valami.Valami - tán csodakelyhű,égi, bő nektárú növény,láthatatlan, nagy életfűszelek közén, szférák övén.Csak az imént jöttünk pediga szüretelésből vissza,de olyan zsenge minden itt,mintha…

Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

Tán merengő, gyenge indákbakapaszkodsz még, de védtelenül,gyermekekként vettetünk hátra,mígnem szép dacunk végleg elül...Már felejtkezünk.Sajnálom én, nagyon gyászolom,hogy csacsogó magzatunk nem lesz,test belőlünk izzadt jászolon,a szél sem ér a szerelemhez,mit elejt…

Nézz rám a vonatablakontúlról, a csöndüvegen át,vén koldusként hallgat, vakona világ, de szíved belát,s dúdol, én tudom, hogy dúdol!Míg sokadszor intesz sután,s homlokodon széjjelhúzolszáz gondráncot egymás után.Tudom, hogy dúdol, s hogy sziréndalánál szebb, s…

Nagy, nehéz éj száll a háztetőkre,örökké fog aludni a város,vak ború, hínárszövény benőttefallabirintban ki lesz a fárosz?Ki lesz, jaj, a világítótorony,mely virrasztva lelket hív magához,a szívmelegség vesztét jósolom,a hidegségben ki lesz a fárosz?A világ széles,…

Azzal, hogy eszembekint az alkonyatnálte jutottál, s persze,eljöttél egy percre,bőségesen adtál.Sorokmajor, 2012. szept. 6.

Ha szegény lesz, mint Afrika szarva,e magyar, de nem hitt Kánaán is,poharakból nem ürül kadarka,s füvek közt nem lesz jó szagú ánizs,ha fogadalmukat mind megszegik,ha csak az élhet, aki rettentő,latrok sorában sose az első:leszek a kilencvenkilencedik!Ha az élhet, ki imád…

Amikor olyan magányos vagyok, hogynem szűnő jel az ajkbiggyesztés rajtam,s felettem minden rossz hatalommal van,olyankor a versek zomotor-dalok.Amikor olyan magányos vagyok, hogylennem nyűgös feladat, utált átok -hasonul a lelkem, hiszen láttátok,az ebhez, ki fal tövén eloldalog.Amikor…

Hallgassák meg e pohárköszöntőt,kik jelen vannak, sok napon jelenkörülöttem: a kölykök, a költők,hallgassák meg e nyári éjjelen!Hegyezzék a fülüket szavamra,melyet méltó tisztelettel ejtek,a felső osztályok, s mind a barna,zömök munkás, ki ide sereglett!Lámpafényben…

Kivetett Kín lettem, megszaggatott Hazában,szentek és bölcsek Temetőjében.Én mindig megbuktam, elzüllött Pannóniában,el is búsultam;a kín fogantatott Szegényektől,született bűn-kár Igától;reszketek orom-súly sirámok alatt,mit veszíthetnék: szenny harc és becstelenség.Halál…

Csak bolyongok. Káin lobban,bennem ő haragja gerjed,óh, miért, hisz megtiltottam?!Ma sem gyakorolsz kegyelmet.Lélekhangom rekedt ének,gyónó, gyászos jeremiád,a vaksors dőre kedvénekdárdáját rajtam veri át.Jaj, te, szegény akaratom,meghátrálsz, megtorpansz, inogsz,s homály éjé a…

Csendes, sötét, alszika Régiposta utca,lenn az összes redőny,egy büszke ház hátuljamégis világban áll.Pislákol a kvarcite takaros portán még,reánk les, néz merőnaz éj, a párduc árnyék,de velőnkben a nyár.Pipafüst, vad kehely,cigaretta, finom bor,bolondos beszédetdörög, ki…

Még mit mondjak, még mit mondjak neked?A szeretetben szerezz nagy nevet,segítsen feljebb a jóakarat,ne vigyen, ne vigyen győzelemre a harag!Mondom, mintha nem is volna gyászom,de lásd magad előtt a szűk szobátaz ég tudja, hányadik etázson,ott bomoltam, mint aki megölte…

Mikor az erkélyre kiléptem,fölülem denevér röppent el,s megijedtem, de megrázkódottvolna akkor a legtöbb ember.Hideg volt, álltam a hidegben,acélfoga belém-belém mart.Közepe táján augusztushűvös lehet, amíg az éj tart.Kezdetben repülőgépeketláttam csak mozdulni az égen,s…

Láttad már a Hold fehér árnyékátmegbújni a fák feketéi közt?Nézted-e kusza ágazat mögöttaz éji forrást, mely lelket füröszt?Álltál regés világgal arcodon,feloldódva a nagy rejtelemben,részévé váltan, megfogva titkát,melyről soká hitted: lelhetetlen?Tettél magányos…

Ne gondolj őrá másképpen, mint én!Mint én, úgy emlékezz, ki volt!Szép volt, mint a lét a föld gerincén,szép volt, mint fönt a telihold.

Milyen lehet állni, állni, mint a házfal,sokáig és szilárdan?Milyen lehet minden elhagyatottsággalszembenézni bátran?Milyen lehet futni, ahogy a harmatcsepp,virágszirmon, száron?Milyen lehet tudni: lélekhatalmad szebb,mint bármely istenálom?Milyen lehet a gyermekek csengő…

Erő kell az ölelésbe,hozzá kell szorulni vadul,meg kell harapni! Nincs béke!Fájdalom kell, vágy kell, mi dúl!Téboly kell, vért kell ontani!Apáddal birokra kelni!Minden jót meg kell rontani!Berúgni és énekelni!Szaggatni, törni-zúzni kell!Magunkban is kárt kell tenni,kést markolva…

AZ EGYIKKivetett volt, kinevetett,útját magányosan rótta,házak között, idegeneklába elé Tudást szórva.A MÁSIKKivetett volt, kinevetett,ember szava, ökle verte,de ment, kötélidegeket:Türelmet eléje vetve.A HARMADIKKivetett volt, kinevetett,börtön foglya, foglár rabja,meghozta az…

Fájt is, és szörnyeteg fájdalom volt az,hogy rossz voltam. Sokszor. Megundorodtam.Vagy te voltál! Ember! Te voltál ordas!Ti csaholtatok menekvő nyomomban!Mindegy már. Belefáradtam, hisz látod.Mindenemre! Szívre, sajgó tagokra - visszaragasztgatom a Tisztaságot!És végzünk. Vegyetek…