Ott kell lennie a gondolatban, hogy

most tán ez a szív verni halkan fog,

de jó lesz megint minden többé-kevésbé,

ott kell lennie a holnap elején:

hope, Hoffnung, nadezda, remény,

mielőtt a reggeli járatot lekésné.

Ott kell lennie egy királyság romjai

alatt is, hogy lehet majd mondani

valamit arról, miért vesztegettem el,

és jó válasz ez a vérszegény válasz,

hogy én sem tudom meg már az

idők végezetéig, akinek megfelel.

Százféle hope, Hoffnung, nadezda, remény,

akár gyertya, egy borsószemnyi fény

a királyfi kezében a vaksötétség

végetérhetetlen rengetegében,

akár épp ami szerényen

a magyar anyák szemében mint égi mécs ég.

Sorokmajor, Dunakeszi, Budapest, 2014. augusztus - szeptember