Akasztott ábrándok lógnak a fán, túlzsúfolt világban jó a magány. Mindent, mit kértek, a kútba lököm, széthullott világban jó a közöny. A kincsért ezer évig kell ásnom, a lét java csúf, mint harapásnyom, a korszellemet diktálja Káin, s maroknyi jóért vívom…

Már szenvedtem eleget.Ketten tudják ezt igazán: a Jóisten meg én.Csak ennyit mondok neked.Már szenvedtem eleget.S már jobban tudok hinni, mint az elején.A megváltoztathatatlan felettnem sírok keserű könnyeket.A még magamban rekedterővel előre csörtetek;akit a föld, az ég szeret,azt…

Én mélyre buktam le a bánatokban,de ha örültem, mindenkinél jobban.Hittem a sorsban a rendet, égi rend-fogadalmat:akik könnyek között vetnek,majd ujjongva aratnak.Csodák márpedig mindennap esnek,melyeket gyöngyként az emlékekbőlnaplók lapjaira penna perget - az írás tán a…

Fekete posztóval takard el szemét,ágytakarójával fedd el az arcát!Megnyugszik, hidd el, ha nem lát,az álmok világa kitűnő menedék. A madár is megnyugszik, ha megvonja tőlea látást a rávetett ruha redője. Sorokmajor, 2015. aug. 17.

Elmerengek néha, hogy mennyire szeretem a telet, a süppedő, érintetlen havat, és az erdőt, s egy tágas, puszta helyet; hogy mennyire örülök, hogy megtalálhattalak. Eltűnődöm azon, miképp telik meg a meseserleg,…

Szomjas a föld, szomjas, szomjas,a tyúkoknak hintett búza,zsong a jószág, mint a méhkas,apró, öreg koszorúja. Szomjas a föld, szomjas a kert,s ami jön, hogy adjon leckét,körmönfont az, nyakatekert,de jó gazdát mindig elvét. Sorokmajorban és Vasváron, 2015. júl. 23-25.

Ahol van barátság,ott van találkozás,s ahol találkozás,ott hangosabb fohász.Ahol törődés van,ha esik is, ha fúj,ott nagyok a dolgok,„Nőj!” - ott így szólt az Úr.Ahol van megértésföld és ember között,oda nem érnek elkönnyen az ördögök.Ahol szerelem van,ott a tátongó…

Lába nyomán vihar támad,tisztító, szent, mérhetetlen,mely pusztán egy olajágathagy maga után kezemben.Hét szűk esztendő hátábanelért hozzánk egy gazdag nyár:sokkal jobban tudta nálam,hogy békére szomjaztam már.Lába nyomán bámulat él,ha utána nézek, felróarcomra egy…

Óh, ugyan már, nincs elég sebünk!Kapunk még párat,hogy erősek legyünk.Óh, hát mondd meg, mit kezdjek vele?Legalább élünk,így, sebekkel tele.Csak hogy szívünk szélesebb az égnél,azt megváltoztatnine legyen elég mély.Sorokmajor, 2015. jún. 17.

Dagad a felhővitorla,rojtos-fodros, hevenyészett,nem a földi bolhák dolga,hol kezdi ki az enyészet,a felhőnek szelnie kellfenn a kék ég óceánját, órák múlta megtizedelarmadát, buknak a bárkák,órák újabb múlta ismétszaporítja, megszorozza,s amerre a szelek vinnék,megjelenik…

Mint csermely vize, iramlik el, macskatalpon surran mögötted, s abban rejtve van minden, mi kell, mit szemednek magából fölfed.   És arra ébred minden földi, ha elment utolérhetetlen, hogy nem szabadna elsöpörni egy nyomát sem, egy porszemet sem.   Hanem az út, melyen…

I know about it, it’s warmer than light,And as beautiful as the wide riverside,And from what I know, it’s only presentWhere there is no time, where there is no end.Where there is no joy, where there is no fear,Where there is not even hope anywhere near,So when your soul is as bare as a bone,You…

A szél csizmáját kapom kölcsöns erejét adja kölcsön Sámson,hisz túl erdőn, túl néhány völgyöntündököl az én briliánsom. Tarján környékén, 2015. ápr. 18.; Budapest, 2015. ápr. 29.

Ez a dal szól a kék égnek felettem,  és a pusztáknak írom e dalt egyben, ahonnan a szél súgdosott és intett, ez a háladal a testvéreimnek, ez a dalocska száll a barátokhoz, akiknek szíve szövetséget hordoz, ez a háladal szól az otthonomnak, hol füvek, fák és rögök mesét…

Ha nap lennék, égen aranyló érme, a föld minden édes bája közül az összes sugaram csak téged érne, és ha hold lennék, mi felhőkön ül,   nem hinteném a holdvilágot másra tündöklő virág arcodat látva,   s ha fergeteg lennék, messzire zúgó, fergeteg lennék, mely…

Hétszer vitt pokolba az út, s még hétszer oda visszarúg, annyi volt a kálváriám, mi hét emberre jut talán, balcsillag fénye megjelölt, bennem hét szív repeszre tört, hét nap álmodom, hogy lehet rendes emberi életet, hétszer annyit vezekeltem, ahány bűnt valaha mertem, felállni…

Utánunk merre csak marad gyalognyom, hitünk legyen csak és napunk ragyogjon, ha démonok marják, vézna sakálok, fogd pártomat, ég, és védd a családot, ha levelet lombban éj szele ringat, odafent lobbanjon szerelemcsillag...  Celldömölkön és Sorokmajorban, 2015. márc. 14-15.

Fogadd el tőlem e választ, régi társam, mit hűséges múzsám tollamba parancsol, halld, győri testvér, ki őrzöl még imádban, te, kivel nekem ez költőknek aranykor!   Nincs sorom zúgni, hogy a tömegbe oltsam, a szívem a csend, talán mind hiába szó, s ha botlom és csetlem is…

Üres házban egymaga az özvegy, nincs, ki hallgassa szíve dolgait, beszélni néha egy sírkőhöz megy, s nem szól más hozzá jónéhány napig.   Az anya mindennap rajtuk mereng, kikért saját szájától vette el a falatot, s tudja, mit is jelent, hogy fiatalsága árán…

Nincs ott a telefon, a bankszámla, a Tiffany-lámpa. Ott nem szorul hamisság minden szívdobbanásba. A dolgok legmélyén: szinte semmi, mi körülvesz most; a mély a világméretű szemfényvesztés béklyóitól megfoszt. A dolgok legmélyén az ég van és a fák. Ott találni…

Kozma Gergely Andrásnak és Ujlaki Nikolettnek szeretettel, a hatéves évfordulóra.   Még egy hódolat a tiéteknek, még egy hódolatot éneklek, mert eljöttem a hatodikra, s istenek könnye folyik ma, ha látják, hogy van még ilyen a létben, az egyszeriben, ilyen szép és ily…

Csak ne lenne sarkamban tűz, túl sok gyilkos szó a számban, csak ne elnyűtt, inkább aggszűz lenne szívem s makulátlan!   Csak hűlne el az az ötlet, hogy hátat fordíts barátnak, csak akiket összetörtek, lennének már egyszer bátrak.   Adni lámpást fénnyel tele lenne…

Amikor csak lehet, fogjatok egy felhőt!  Maradjon mindig kék az ég, Legyen alatta vígság, Összeborulás és erdők.   Amikor csak lehet, ültessetek rózsát! Rózsalugasban folyjon a merlot, Legyen szabad levegő, Egy kis szerelem és jóság.   Amikor csak lehet, nézzetek…

Mikor újra harsant a kürt szava, károgtak: eleve vesztve a csata, de nekem mindig merni kell még egyet, s kishitűeknek nem hajtom fejemet meg.   A harcmezőn fog érni a hajnal, kardomat villantva nagy diadallal, s ellenség szemében Uram bocsássa, hogy vesztesnek tűnnék, ha el…

Hallom lépteid, Karácsony. Karácsonyi a levegő. Most múlt el öt óra Vácon. Dunára komp úszik elő.   Bort iszom a Matrózbárkán. A kandalló ont meleget, s hullám jövésére százszám: a hajótest csak nyekereg.   Karácsony van. Nem is csak itt. Karácsony van…