Ahol nem sül mézeskalácsangyal,

van egy utca vaksötét házakkal,

és tudja, aki járt a szegletén:

van, hogy nincs más, csak hamu és remény.

Pinceszagú imák és sóhajok

nem érik el a ragyogó Napot,

ha árnyékként élnek az emberek,

azt a lelkük sosem bocsátja meg.

Van, hogy nincs más, mint amitől félni

fog akár a legvitézebb férfi,

férgek fúrják át a szólt szavakat,

és a szív is holló szárnya alatt.

Van egy torony, csontból felmagaslik,

zsarátnokban visz a lábad addig,

és tudja, aki járt a tetején:

van, hogy nincs más, csak hamu és remény.

Budapest, 2014 ősze