Lesz miből élni az úton, reményből mindig lesz elég: én viszem a táskámban a versem ötletét.   Barátom, te hozd magaddal, mi nélkül nincsen büszke lét, a táskádban elrejtve jó munkák ötletét.   Kedvesem pedig az útra műveim koronájaképp táskájában…

Magasabbra, mint ahol a házak teteje fut az alkonysugárnak, magasabbra, mint szelve az eget amilyen távol a madársereg, magasabbra, mint a mammutfenyők nemzete amilyen mesésre nőtt, s magasabbra, mint hová űrhajók valaha vihettek emberi szót!   S fényesebben, mint ötven…

Az ember olyan, mint a virág, mely kicsiny, melyből millió van, és nyoma sincs, mert nyoma se lesz a világvégi, téli hóban.   ***   De megtapasztaltam, hogy különb, hogy az emberben egy mindenség éled néha, hogy kihirdesse dicső tetteit - s legszebb…

Ha élet, akkor élet nincs úgy, hogy botlást nem ejthet a láb. De én azt mondom: mindig fel, és soha, soha nem alább!   Mindig fel, ahányszor láb botlott, fel, ahányszor kedv veszett el, mindig fel, vagy minden bánat megérdemelten ér, ember!   Nézd, hány rózsát…

Álom kezdte ellepni arcát,hangot hallott, mélységből törőt,s e hangon így szólt az igazság:az ördög van, s le kell győznöd őt!Az ördög, fiam, nem legenda,ott tombol minden mulasztásban,ott dúl, tarol a szíveden, hamegrekedtél a halasztásban.Az ördög nem, nem dajkamese,hanem…

El kell feledned félelmeidet,sok mindent, amit hallottál eddig,nem markolsz fel a gyöngyökből semmit,ha gyengeségedet tovább hiszed.Tanuld a jót, szorítsd azt kebledre,hogy szívedben lángrózsák nyíljanak,légy a tetteidben nagy és szabad,nagy és szabad e szent perctől kezdve!Mert…

Míg ti léptek, élők, félő, kínos hangon,hajótörött lelkek siralmas halmazán,én nem keresem, én készítem a hazám,hálát mondok s fáklyámat magasra tartom.Élők, eleven szívű kebelbarátok,már oda kell hagyni a pusztulás földjét,„... jön-e velem – emelem szómat – a…

Hol támadtak göcsörtjei,s ha vézna ágait csörgeti,miért isteni mégis az a dallam?Hány szilvafa dúdolásátzártad el magadban?Sorokmajor, 2013. júl. 19.

Rémlik-e még, barátom,ahogy ketten baktatunka poros, izzó napot álló,aggkorú, széles jegenyesoron,s én azt mondom, kedvesemneka fák hegyéről a legfényesebbleveleket lehozom,és azért még nem ver meg az isten?Rémlik-e, ahogy somolyogva mondom,úgyis mindet teleírom verssel,sőt a…

Úgy a pompázatos tornyokállnak, mint amit csak köptek,mit szél odahordott, s ha állnak százezer évet,nem lesz magasságukban igézet.Szikraesős, víg éjszakákaz unalom leltárai,harsány színű plakát,tánc, zene is olyan sótlan,nincs bűverő a báli kohókban.Újabb utakra…

Pergett, pergett megállíthatatlan, homokórák őrlődtek fel sorra,letelt, hittem, ezredévek sorsa minden napban.Nem érintett lángolón az ajkam,megtért szóval, mint amikor gyónok,így múltak el rettentő eónokminden napban.Álomszerű voltál: láthatatlan,s mint akik nem találhatnak…

Nem omlott le a forradaloms az innováció bástyája,mert míg a Nap trónusára ül,mint láva hevül szegény páraember szíve engedetlenül.Sorokmajor, 2013. júl. 2.

Szeretem, ha a sétányon zúg a szél,és míg megyek, fogják a kezem.S fölöttünk fényben suhognak az ágak,a lámpák füzére meztelen.Szeretem, mikor játszik a hajávalaz éjjeli enyhe fuvallat,s leesett csillagokkal a szemébenvalahogy kérd, valahogy vallat.Szeretem, amikor eszembe jut…

A sorokmajori közösségi ház alapkőletételére.Itt állunk a Föld egy pontján,amelyből ház fog kinőni,úgy, mint kertben a fa is nő,s madárjövő fészkét őrzi.Ami itt fog emelkedni,az is küldetéssel terem,s a föld színén feladatátreménnyel telve szentelem.Bár impozáns…

Hol is lennénk nélkületek,ti viruló, rózsás alakok?Telisded-tele a világgyönyörűséggel általatok.Ti vagytok az édesülés,mit a sóvár férfiszív eped,illat vagytok, szakadatlanszerelem a létezésetek.Az embernek néha-néhaa gyehennát kell megjárnia,értetek való küzdésbenlenne…

Idézzétek eszetekbe a gyerekeket,ti jó emberek,ha jók akartok maradni!Gondoljatok rájuk:milyenek ők,és milyenek szeretnének lenni!Gondoljatok arra,hogyan néztetek körülfriss hajtásokként a nyiladozásörökkévaló mezején!S ekkor kívánjátok a gyerekeknek,hogy soha, soha,…

Boldogak voltunk, mint azoka helyek a messzeségben,amelyekről nem mondhatottilyet ember: „Én itt éltem.”Úgy gondoztuk életfánkat,hogy nőjön csak szépre, jóra,mint eltűnt idilli tájakkét mesebeli lakója.Körben a kert kivirágzott,olyan volt, mintha tündéreklejtenének benne…

Fetter Katának ajánlom.Az ittlévő ének a világ részérehálámból merített második szerenád.Te föld, te áldással telt fészek és otthon,senki se lépjen nem ünnepelve reád!Vedd köszönetem mindegyik esőcseppért,ami sétám során szétporlik arcomon!Vedd a szívem örömét,…

Nem csomagban, nem papírban,de mintegy kallódva ott lehet,tedd el hasznos tárgyaid közéezt a kis apró gyöngyöcskét, melyeta szívednek írtam.Mert néha bókot lopsz innét,s kacajt hozol, mit a Ház ihat,míg a napfény is rá nem nevet,és mert szeretem az álmaidat,jobban, mint azt…

Vagyunk: két túl szabadnak választott élet,s infernónk küszöbén semmi mást nem kérek,semmi mást, csak hogy legyünk szorosan együtt,mikor elkárhozva szíveink elejtjük.Sorokmajor, 2013. márc. 9.

Varga Dávidnak ajánlom.Te jössz, ha nehéz úton tapos a lábam,s hozzám szegődsz. S én nem felejtem el sose,netán az univerzumot túlélve se,hogy barátom voltál ebben a világban.Sorokmajor, 2013. márc. 8.

            B., aki nem szeretné teljes nevét szerepeltetni, különös örömben szerencséltetett, amikor kérdőn felszólított könyvem olvasásából a még indulásra váró vonaton. Felnéztem rá olvasmányomból, és a felismerés…

Leülök az erkélyen székemre,s felnézek Holdra, felhőzetre, valamiegyszerűt érezve.Mert talán véget értek a rosszak,a bajt hozó idők, s az életöröm lesz,mi ezentúl mozgat.Persze, hogy könnyebb vagyok most, hiszena kegyes fantázia révésze visz átaz éjszakás vizen.Sötét van s…

A magam és Magyarország szenvedő magyarjai nevében.A lelkem velem tán véres útra vágtat,s nem lesz mit bánnom.A rabló, ki megütötte nagyanyánkat,nagyon vigyázzon!Szemet szemért: újra írva van az égen,s nem lesz mit szánnom.Aki miatt sokat sírt az én testvérem,nagyon…

Hát nem tartja meg fogadalmát oly nagyon,hát nem váltja be a tett ígéreteket,tanulságul épp ezért azt kell mondanom,hogy az ember mégiscsak az, amit szeret.Csak az marad mindig, aminek faragták,nem javul, nem, bármilyen esküszót is ad,ahányszor kecsegtetésre nyitja ajkát,lehazudja…