Az ember olyan, mint a virág,

mely kicsiny, melyből millió van,

és nyoma sincs, mert nyoma se lesz

a világvégi, téli hóban.

***

De megtapasztaltam, hogy különb,

hogy az emberben egy mindenség

éled néha, hogy kihirdesse

dicső tetteit - s legszebb versét.

Így lesz az ember ég szellője,

levelek sokasága, a lomb,

csöpp tó tükrén a hullámjáték,

szürke pusztaságon tarka domb.

S így lesz az ember szeles vihar,

összeboruló fák ligete,

heggyé tör lassan, megvastagszik,

s színét a menny vegyíti vele!

S így lesz az ember rettenetes,

szilaj orkán, alázatkeltő,

ősrengeteg, hatalmas dzsungel,

istenhegy, mit elfed a felhő!

És így lesz az ember tenger is,

és ha tenger, végtelen tenger,

s ha végtelen, tenger tajtékja

és tengerek árja az ember!

Rohanj végig, megállíthatatlan!

Sorokmajor, 2013. szept. 1.