Fetter Katának ajánlom.

Az ittlévő ének a világ részére
hálámból merített második szerenád.
Te föld, te áldással telt fészek és otthon,
senki se lépjen nem ünnepelve reád!

Vedd köszönetem mindegyik esőcseppért,
ami sétám során szétporlik arcomon!
Vedd a szívem örömét, amiért velem,
már úgy érzem, porszem és tenger is rokon.

Forró hálámat megsejtenéd-e reggel,
mikor az ablakon kinézek egy kicsit,
és látom, hogy dalnok madaraink ébren
és csodazárakat, miket szemem kinyit?

Tudj az én titkos, könnyű boldogságomról,
bámulva Hélioszt, míg lebukik szemben,
míg emberszeretet mindaz, mit akarok,
és ha akarom, nem kell egyedül lennem.

És üzenem annak, aki sír még azért,
mert semmi kincset se lel a vándorlásban,
hogy egy maradt és lesz az én hitvallásom:
gyönyörű nap ez, és én éltem, hogy lássam.

Sorokmajor, 2013. márc. 29.