Ha élet, akkor élet nincs úgy,

hogy botlást nem ejthet a láb.

De én azt mondom: mindig fel,

és soha, soha nem alább!

Mindig fel, ahányszor láb botlott,

fel, ahányszor kedv veszett el,

mindig fel, vagy minden bánat

megérdemelten ér, ember!

Nézd, hány rózsát kinyitottunk már...

elsöpörtük gondok ezrét,

s mögöttünk el- és elmaradt

egy-egy édes ízű emlék.

És gondolj bele, az is mily szép,

mosollyal a szájon szólni,

ha csak hála van szívünkben:

mit érdemlünk ilyen jól ki,

s csillogó szemmel nézzük egymást,

s szebben ragyogunk, mint a Nap,

hisszük, a világ színpadján

sorsunk lesz a nyertes darab,

és miénk a diadal-darab,

mert utat törünk a fénynek,

s főnixmadár-sugaraink

a csillagos égig érnek!

Ha élet, akkor élet nincs úgy,

hogy botlást nem ejthet a láb.

De én azt mondom: mindig fel,

és soha, soha nem alább!

Sorokmajorban és Szombathelyen, 2013. aug. 24-29.