El kell feledned félelmeidet,
sok mindent, amit hallottál eddig,
nem markolsz fel a gyöngyökből semmit,
ha gyengeségedet tovább hiszed.

Tanuld a jót, szorítsd azt kebledre,
hogy szívedben lángrózsák nyíljanak,
légy a tetteidben nagy és szabad,
nagy és szabad e szent perctől kezdve!

Mert letagadja bár önnön tükörképed,
takarja látszat, mi hamis és oly kevély,
azért amióta veled jár az élet,
azért kiált sorsod, hogy valaki legyél!

És ha téged szélvész le nem teper,
viharban versenyre kélsz a fákkal,
szavad áldás lesz, mint a madárdal,
akkor majd valaki leszel.

És ha mindennapi, változatlan,
régi utakon mosolyogva mész,
de poklot járva erős vagy s merész,
csak akkor lehetsz valaki.

És ha aki megpillant, téged ünnepel,
mert te látod, öleled, hirdeted a jót,
és eltévelyedett szívbe se versz karót,
de virágot tépnél neki,
akkor majd valaki leszel.

Hogyha harcos napok, vadak
végén győztesnek vallhatod magad,
ha a tiéid arcáról nem feledkezel,
akkor majd valaki leszel.

Sorokmajor, 2013. aug. 17.